Ebben az írásban azt szeretnénk kifejteni, hogy a „szabadság” fogalomnak mik azok a jellemzői, amik függetlenek a szemlélő személyétől, állapotától és szerintünk minden esetben igazak.

Ebben az írásban nem azt vizsgáljuk meg, hogy az a világ, ami körülvesz minket, és amiben élünk, hogyan keletkezett! Magának a „teremtés” fogalomnak, illetve ennek a „jelenség”-nek a lényegét szeretnénk megvilágítani ezzel a pár sorral.

A XXI. században a technikai fejlődés olyan szintet ért el, hogy gyakorlatilag az életünk minden területén választhatjuk az egyre nagyobb kényelmet. Vajon segíti-e ez a személyes- és a közösségi fejlődésünket, avagy éppen ellenkezőleg: hátráltatja, esetleg kifejezetten visszaveti azt?

Sok, magát spirituálisnak tartó ember azt gondolja, hogy ő már „öreg lélek”, és nincs már teendője itt a Földön, és ő csak azért van itt, hogy páholyból figyelje a bekövetkező változásokat… 

Eredetileg –nagyon sommásan megfogalmazva– az emberi szabadságnak, mint a létezésünk legalapvetőbb „járandóságának” a középpontba helyezését jelentette. Ebben az értelemben a szó tartalma még szkíta-hun-avar-magyar őseink világképébe is tökéletesen beleilleszkedik, de hozzá kell tennünk, hogy akkoriban volt egy komoly korlátja a szabadság megélésének: mindenki csak addig élhetett a szabadságával, amíg azzal nem gátolt mást a szabadsága megélésében! (Máté Imre szerint ezt nevezték a „jó szomszédság törvényé”-nek.)