A „szerves társadalom” –ban a „szerves” szó értelmezésére két megközelítési mód is adódik. Az egyik az, amikor a „szerves anyag” tulajdonságaival vetjük össze a szerves társadalom tulajdonságait. Ez a megközelítési mód csak első hallásra tűnik furcsának, de ha kicsit mélyebben értelmezzük a jelenségeket, akkor szinte teljes azonosságot találunk!

Egy rendszer csak akkor működhet jól, ha minden része is jól működik.

Úgy gondoljuk, hogy ezt elfogadhatjuk alapigazságnak, hiszen elég, ha csak az autónkra gondolunk: ha csak egyetlen pici alkatrész elromlik, akkor az egész autó is működésképtelenné válhat! A Világmindenség egylényegűsége miatt, ha ez igaz az autóra, akkor igaz minden másra is.

Ahogyan az emberi test belső szervei a saját egyedi fejlődésüket az őket összetartó és védelmező test szükségleteihez igazítják, ugyanúgy az emberi társadalom részegységei, az ember, a család, a települési-, a járási- és a megyei közösségek is a saját életüket és a fejlődésüket úgy kell, hogy irányítsák, hogy az összehangolt működésük egy róluk gondoskodó államot teremtsen meg.

Ahogyan az emberi test szervei a megjelenésük pillanatától kezdve olyan fejlődési utat járnak be, aminek során kiteljesednek, és közben folyamatosan támogatják a test működését, ugyanúgy a szerves társadalom alkotóelemei, az emberek és a közösségeik is folyamatosan kiteljesednek, miközben működtetik az őket magában foglaló és óvó államot.

Ha már tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent ez a fogalom, és tudjuk azt is, hogyan kellene működnie, akkor már „csak” az szükséges, hogy minél többen meghozzuk a döntést, hogy „összerakjuk” és ezzel működésbe lendítsük a szerves társadalmat.