Eredetileg –nagyon sommásan megfogalmazva– az emberi szabadságnak, mint a létezésünk legalapvetőbb „járandóságának” a középpontba helyezését jelentette. Ebben az értelemben a szó tartalma még szkíta-hun-avar-magyar őseink világképébe is tökéletesen beleilleszkedik, de hozzá kell tennünk, hogy akkoriban volt egy komoly korlátja a szabadság megélésének: mindenki csak addig élhetett a szabadságával, amíg azzal nem gátolt mást a szabadsága megélésében! (Máté Imre szerint ezt nevezték a „jó szomszédság törvényé”-nek.)

A címben olvasható két, idézőjelbe tett fogalom a legtöbbünk eddigi ismeretei szerint kibékíthetetlen „ősellenség”, hogyan is lehetne ezeket szerves egységben elképzelni? Vajon miféle eszement feltételezés ez?

A címben szereplő „ökonómiai sokszínűség” új fogalom, nem keverendő össze az „ökológiai sokszínűség” (idegen szóval: biodiverzitás) jelentésével. Ahogy az már szokássá vált a honlapunkon, az „ökonómiai sokszínűség” fogalmat is a szerves társadalom világkép talaján állva vizsgáljuk meg, figyelembe véve azt is, hogy világgazdaságban egyre elterjedtebbé váló szabadkereskedelmi egyezmények milyen hatással vannak rá. Szeretnénk azonban magyar kifejezéseket használni, ezért az „ökológiai sokszínűség” helyett a „biológiai sokszínűség”, az „ökonómiai sokszínűség” helyett pedig a „gazdasági sokszínűség” kifejezéseket fogjuk használni.

Ahogyan az ősi-új „szerves társadalom” világképet bemutató eddigi írásainkban már kifejtettük, az a véleményünk, hogy a mostani, életellenes társadalmi és gazdasági berendezkedést a mai viszonyok ÁTLÉNYEGÍTÉSÉVEL tudjuk megváltoztatni.

A „Ki a magyar?” kérdésre adhatunk „felszínes” és a lényeget jobban megmutató, „alapos”  választ is. A felszínes válaszok is tartalmazhatnak sok igazságot, de a „mélységi tartalom” kifejtése nélkül nem kaphatunk valós képet a magyarság szerepéről, lényegéről. Honlapunk a „mélységi tartalom” kifejtésére tesz most rövid kísérletet.