Kedves Olvasó, kérem, ne ijedjen meg a címben szereplő idegen szótól! Ha még nem ismeri, akkor rögtön megtudhatja a jelentését, előtte azonban könnyebb megértés céljából szükséges egy kis ráhangolódás...

A közvélemény is és a tudomány is nagyon sokáig azt gondolta, hogy vannak olyan történések, amiknek nem lehet kideríteni az okát, hanem ezek csak úgy, „véletlenül” történnek, és az ilyen folyamatok lezajlása, menete is csak véletlen. Ilyen például az időjárás, vagy annak bizonyos elemei, pl. egy viharban lezajló részfolyamatok: a legutóbbi időkig senki sem gondolta, hogy ezek az események is egy meghatározott rend, mintázat szerint történnek meg.

A matematika és főleg a számítástechnika rohamos fejlődésével megjelentek olyan lehetőségek, amikkel az ilyen, látszólag véletlenül bekövetkező és előre nem látható módon lezajló folyamatokat leíró adathalmazból egyszer csak előbukkan, felismerhetővé válik egy mintázat. Azt, hogy minden „összefüggéstelen” természeti jelenségben mégis létezik valami rejtett összefüggés, Lorenz mutatta ki a hosszú időn keresztül megfigyelt időjárási jelenségekről készült számítógépes grafikákban. Ezek a felismerhető mintázatok az attraktorok, más néven attraktormezők. Azokat a jelenségeket, amiknek a bekövetkeztét vagy a lezajlását eddig „véletlennek” neveztük (nem VÉL-tük az okát), alapvetően azért kell hosszabb időn keresztül megfigyelnünk valamiféle rend felfedezése céljából, mert nem ismerjük pontosan a kezdeti körülményeket. Jellemzően a tömeggel nem rendelkező jelenségek, vagyis nem a tárgyakmozognak-változnak így, és emiatt az attraktorok létezését fontos lenne pl. a történelem tanulmányozásakor vagy az egyéb társadalmi folyamatok értelmezésekor is figyelembe vennünk!

A káoszelmélettel foglalkozó kutatók azt is kimondják, hogy ha egy nagyon bonyolult mozgásokat tartalmazó rendszer kiindulási állapotát 100%-os biztonsággal ismernénk, akkor az egész folyamat minden részeseményét is 100%-os biztonsággal meg lehetne jósolni. (Erről nekem kicsit más a véleményem, mert talán nem gondolnak a kvantumbizonytalanságra, amely jelenségnek a Világmindenségben mindenhol jelen kell lennie, ezért egy folyamat végkifejletét még a tervezője is legfeljebb csak 99 egész és „sok kilences” százalékban képes megjósolni, de 100%-ban nem…)

A fenti megállapítások azt bizonyítják, hogy a Világmindenség valójában egy megtervezett REND szerint működik. Akár azt is mondhatnánk, hogy nagy vonalakban minden eleve elrendeltetett… viszont akkor mi az értelme az ember létezésének? Csak marionett-bábok, játékszerek lennénk?

Más tudományágak azt is felfedezték, hogy úgy fest, hogy a természetben minden élőlény a kiteljesedésre törekszik. Az „eleve elrendeltség” és a „kiteljesedésre való törekvés” azonban egymásnak ellentmondónak tűnnek… A kiteljesedésre való törekvés választási lehetőségeket és állandó próbálkozásokat sugall, az eleve elrendeltség azonban éppen ezeket teszi szükségtelenné és lehetetlenné. Úgy tűnik, ezt az ellentmondást kell áthidalnunk ahhoz, hogy megleljük a létezésünk okát és célját.

Az attraktormezőknek a felfedezése, a létezésük teljesen felborította a fizikai világban lezajló történésekről megalkotott elképzeléseinket is. Ugyanis, ha léteznek ezek a mezők, akkor a történések valójában nem lineárisan egymás után következnek, ahogy eddig gondoltuk, hanem előbb a fizikai világban megnyilvánuló esemény-sorozatok részeinek kell megnyilvánulniuk az attraktorokból, majd csak ez után történhetnek meg ezek a rész-események, egymásra épülve! Ez azt jelenti, hogy csak akkor igaz az alábbi folyamatábra, ha kizárólag a fizikai világot tekintjük valósnak (viszont ebben az esetben sok minden megmagyarázhatatlanná válik):

A              B              C

A fenti folyamatábra az „ok-okozati összefüggések” törvényszerűségét mutatja be, ez azonban csak a fizikai világban működik így, többé-kevésbé. Az attraktormezők felfedezése azt sugallja, hogy ahhoz, hogy a fenti folyamat megtörténhessen, előbb létre kell jönniük külön az A, a B és a C események NAGY VALÓSZÍNŰSÉGÉNEK, hogy aztán ezek egymáshoz kapcsolódhassanak, mint egy emberi felfogás által értelmezhető folyamat részei, valahogy így:


Az ábrán az alsó sorban lévő, egymáshoz vízszintes nyíllal kapcsolódó eseményeket értelmezhetjük úgy is, hogy az emberek, vagy ember-csoportok cselekedeteit mutatják be. Ehhez azonban előbb a felettük lévő, egymástól még-el-nem különült és még-meg-nem-nyilvánult ABC „betűk”-nek, vagyis a későbbi folyamatok egyes részeinek is valahogy meg kell nyilvánulniuk! Ez a „megnyilvánulási” folyamat sokkal összetettebb és gyakran korszakokat átívelő időtartamú is lehet, ezért ez NEM LEHET kizárólag emberi tevékenység eredménye! Ezt a folyamatot az alábbi ábra modellezi:

Az „operánsok” azok a folyamatok, amik segítik a TERV megvalósítását azzal, hogy nekünk, embereknek, a pillanatnyi élethelyzetünkben mindig az „étlapunkra” varázsolják azokat a lehetőségeket, amik közül választhatunk!

A Világmindenség a végtelen lehetőségek tárháza, de mi, emberek, mindig csak azok közül a lehetőségek közül választhatunk, amik az adott élethelyzetünkben ezek közül „be jutnak az eszünkbe”, vagyis amik az „eszünkbe jutnak”! A fenti információk ismeretében úgy gondolom, hogy csakis az juthat az eszünkbe (vagyis csak az kerülhet az „étlapunkra”), ami az adott élethelyzetünkben és az adott tudatossági szintünkön a képességeinkkel összhangban áll, és amik segíthetik a kiteljesedésünket. (Mondhatjuk ezt úgy is, hogy az aktuális tudatosságunk egy háló, amivel belemerítünk a végtelen lehetőségek halmazába, de csak azok a lehetőségek maradnak benne, amik nem esnek át a lyukain, és amik legfeljebb olyan távolságra vannak tőlünk, mint amilyen hosszú a háló nyele…) Az „adott élethelyzetünk” csak az operánsok működésének a következményeként élhető meg…

Talán az operánsok, vagyis az általunk nem (vagy csak alig?) szabályozható folyamatok jelentik az eleve elrendeltséget… Talán nagyrészt az emberi tevékenységeinktől függetlenül következnek be az életünk meghatározó pontjai… Azonban létezik a „kvantumbizonytalanság” fogalma, ami szerint a jövő sohasem teljesen kiszámítható, és a Világmindenségnek ez a tulajdonsága is érvényes kell, hogy legyen minden tudatossággal rendelkező lényre, így az emberre is!

Írásom címében azért IS tettem idézőjelbe a „szabad akarat” kifejezést, mert a fentiek ismeretében szerintem félrevezető! Ha létezne, akkor szabadon akarhatnám akár azt is, hogy itt és most azonnal két hatalmas szárnyam legyen és 5 másodperc alatt a Marson legyek, ahol szabadon lélegezhetek. Persze, akarhatom hát, csak nem tudom megcsinálni… Így viszont mit ér a „szabad akarat”, ha nem tudom szabadon megcsinálni azt, amit szabadon akarhatok? (Már tudjuk, hogy ezt a repdesést azért nem tudom megcsinálni, mert a TERV-ben nincsenek olyan operánsok, amik ennek az öncélú repdesésnek a lehetőségeit biztosítanák.)

Sokkal pontosabb „állapotjelentést” ad a „szabad választás lehetősége” kifejezés. Kifejezi azt, hogy szabadon választhatok azok közül a lehetőségek közül, amik egy döntési helyzetben az eszembe jutnak. Ha „csak” ezek közül választok, akkor biztos lehetek abban, hogy bármelyiket is választom, képes vagyok megtenni is azt.

Talán a fentieket figyelembe véve nyernek értelmet azok a tanítások, hogy:

• „ha Isten is úgy akarja”: az esemény, történés csak akkor következhet be, ha a TERV-ben megvannak azok az operánsok, amik a vágyott esemény, történés bekövetkeztéhez elengedhetetlenül szükségesek,
• „Legyen meg a Te akaratod!”: elfogadom, hogy annak kell bekövetkeznie, amit a Forrás/”Tervező” fontosnak tart bármilyen okból, szemben az emberi, esetleg öncélú vágyainkkal.

Talán a TERV kibontakozásához szükséges operánsok létezése teszi lehetővé azt is, hogy gyakran egy kisebbség érdekei érvényesülnek a többség érdekeinek a rovására, noha ezt mi emberi ésszel nem tartjuk logikusnak és igazságosnak…

Ha az operánsok biztosítják azt, hogy az események nagyjából a „forgatókönyv” szerint történjenek meg, akkor nekünk, embereknek, talán úgy kell igazodnunk „az élet áramlásához”, hogy az adott folyamat keretein belül kell mindig megtalálnunk azt a megoldást, „ami minden létező legjavát szolgálja”. Ha igaz az, hogy minden a kiteljesedésre törekszik, akkor talán úgy teszünk jót, ha nem gátoljuk öncélúan mások kiteljesedését… Lehet, hogy az „A JÓ”, amikor így cselekszünk, és az „A ROSSZ”, ha öncélúan gátoljuk mások kiteljesedését… Ha ezt tartjuk iránymutatásnak, akkor történelmi kortól és minden külső körülménytől függetlenül képesek lehetünk arra, hogy helyesen cselekedjünk.

Ha ezt az iránymutatást tartanánk szem előtt (tudva az attraktorok létezéséről!), és ez belső alapértékünkké válna, akkor talán mi magunk is stabilan a középpontunkban maradhatunk. Talán kiegyensúlyozottan élhetünk meg egy sokkal nagyobb mélységű szabadságot, mintha állandóan a körülmények áldozatának tekintenénk magunkat, és a „jól-létünket” attól tennénk függővé, hogy hogyan viszonyulunk mások által megszabott elvárásokhoz…

Záró gondolatok

Nem lehet véletlen az sem, hogy világszerte éppen most bukkan fel sok helyen, sok közösségben és sok emberben az önrendelkezés visszaszerzésének az igénye. Talán el kellett jutnia az emberiségnek a mostani, tökéletes kiszolgáltatottság állapotába ahhoz, hogy kollektíven is felismerje, hogy az anyagi javak öncélú birtoklásának a vágya olyan állapotokat eredményez, amik már szinte alkalmatlanok az emberhez méltó minőségű életre…

Talán arra is gondolnunk kellene, amikor a történelemben visszatekintünk egy-egy kellemetlen eseményre, hogy egy nagyobb Terv részeként annak mindenképpen meg kellett történnie… Ezzel nem mentjük fel azt a személyt, aki „lopott-csalt-hazudott-gyilkolt”, hanem talán magát az eseményt érthetjük meg könnyebben…

Pataki Antal
www.szervestarsadalom.info

Felhasznált irodalom:
Dr. David R. Hawkins: ERŐ kontra erő (Agykontroll Kiadó, Budapest, 2006.)
Tél Tamás: A káosz természetrajza (Természet Világa, 1998. szeptember)