Mielőtt belemélyednénk a témába, azt javaslom, hogy alaposan nézzük át az alábbi ábrát, aztán értelmezzük!

  

Magyarország (és persze az úgynevezett „fejlett világ” is) jelenleg az első körben tartózkodik, és így a magyar emberek túlnyomó többsége is. Ez a felülről vezérelt, lebontó világkép mára már oda vezetett, hogy szinte semmit sem értünk a világból, semmi sem működik, minden elromlott, és kilátástalannak látjuk a helyzetet. A kör kerülete jelenti ennek a világképnek a határát, amin „automata üzemmódban” nem lehet átlátni.

Azonban, ha valaki elkezdi megkérdőjelezni azokat a híreket, amiket a hivatalos csatornákból öntenek ránk (média, oktatás, tudományok, vallások, pártpolitika, stb.) akkor hamar észreveheti, hogy ezen a körön kívül is van valami, egy másik világ(kép). Az útkeresésük során már sokan eljutottak az „átmeneti zónába”, arra a területre, ahol a két világkép átfedi egymást. 

Ezek közül az emberek közül sokan azt hiszik, hogy célba is értek, mert a Szent Korona-tan sok mindent egészen másként lát és magyaráz, mint az a terület, ahonnan ide érkezetek. Nagyon sokan azonban úgy érzik, hogy „igen, ez már valami, de még nem az igazi. Miért fentről, egy király mondja meg, hogy mi a jó, miért vannak kiváltságos jogokkal rendelkező nemesek, miért a vallási dogmák jelentik az iránymutatást? A jogok és kötelességek egyensúlya tekintetében miért nem egyenlő mindenki?”

Aki nem adja fel a tisztaság keresését, kijáratot találhat az átmeneti zónából és megérkezhet a Tisztaság, az Igazság, a Bőség és az Egyenlőség földjére: megérkezett a Szent Korona Értékrend világába! Sok embertől hallottam már, hogy ilyen, hogy „Szent Korona Értékrend” nem is volt a magyar történelemben.  Ebben igazuk is van, ezt a fogalmat dr. Halász József vezette be az ősi civilizációk világképének, működési elvének az elnevezésére. 

Nagyon fontos tudni, hogy ennek a világképnek az elnevezése nem a fizikailag is létező Szent Koronánkról kapta a nevét, hanem a legalább 6000 éves sumír-magyar bibliából, amit Kramer professzor talált meg agyagtáblákon a mezopotámiai Ur város közelében. Ebben az írásban van egy szövegrész, ami így szól: a Teremtő „az ember fejére helyezte szent koronáját, hogy rajta keresztül a lélek fénye uralja és formázza az anyagot.” Ez gyakorlatilag egy arra vonatkozó iránymutatás, hogy az embernek mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy minden létező szabadságát és a folyamatos kiteljesedésének a lehetőségét biztosítani tudja a cselekedeteivel. A „Szent Korona” elnevezés itt tehát egy gondoskodó világkép szimbóluma, amit valamikor később fizikai tárgyként is elkészítettek (ami aztán kissé talán bálvánnyá is vált…)

Dr. Halász József évtizedes munkássága során ismerte fel, hogy őseink a 973-as Quedlinburgi Szerződés megkötéséig  az ősi civilizációk elvei szerint éltek, ameddig a diktatúrát kizáró kettős vezetés elvei szerint működött a magyar állam irányítása és vezetése. Ekkor az emberek még összhangban éltek a környezetükkel: szabadságban, egyenjogúságban, bőségben és kiegyensúlyozottan. Ha valaki hajlandó rászánni magát arra, hogy megismerkedjen ezzel a világképpel, akkor azt fogja felfedezni, hogy ez egy teljesen más világ, itt minden teljesen másként működik, a mostani fogalmaink itt nem érvényesek! 

No, akkor itt már tényleg felmerül a kérdés, hogy mi a kapcsolat a Szent Korona-tan és a Szent Korona Értékrend között? Azt már tudjuk, hogy az a világkép, amit dr. Halász József „Szent Korona Értékrend”-nek nevezett el, sokkal előbb létezett, mint a Magyar Királyság létezéséhez kötődő „Szent Korona-tan”. Nézzük meg, mi volt a Quedlinburgi Szerződés lényege, hogy jobban megérthessünk mindent:

• Magyarország felveszi a római központú kereszténységet (ennek következtében a világ működéséről szóló teljes tudás helyét átvették a római központú kereszténység vallási dogmái),
• Magyarország megnyitja a nyugati határait a főként német származású főpapság és kíséretük előtt, akik kivételes jogokkal rendelkeznek (ezzel oda a magyar közösségben létező ősi elv, az egyenlőség),
• a római központú vallásnak templomokat építenek (eddig őseink egész életét mindig és mindenkor a minden létezővel való egységtudat és gondoskodás jellemezte, de mostantól elég elmenni a templomba és ott jónak lenni, imádkozni, úgy, ahogy azt a papok és az általuk önkényesen összeállított írások megmondják), ezzel a szabad lelki- és szellemi életet végzetesen bekorlátozták,
• a több évezredes ősi tudást meg kell semmisíteni, mert az ellentétes a római központú kereszténység vallási dogmáival. „Isten nevében” megkezdődött az olyan emberek erőszakos megsemmisítése, akik még kapcsolatot tudtak létesíteni a kvantummezővel (táltosaink a kvantummezőt úgy nevezték, hogy „a szitáló ködnél finomabb szellemanyag”), és ennek használatával gyógyítani tudtak, vagy képesek voltak érzékelni bizonyos jövőbeli események lehetőségeit.
• Bevezetik az egyszemélyes vezetést, a királyság intézményét (ezzel létre jön az egyszemélyes diktatúra lehetősége, ráadásul a királyok nem is magyar házastársat választanak maguknak és nem is az ősi magyar tudáson és értékrenden alapuló neveltetést kapnak, ami miatt idegen érdekek kerülnek a főhatalom közvetlen közelébe).

Tehát a Quedlinburgi Szerződéssel, vagy konkrétan I. István trónra lépésével megszűnt Magyarországon a „Szent Korona Értékrend”, vagyis az ősi civilizációk irányelveinek a működése.

A szinte azonnal beindult brutális vallási terror, a diktátori tobzódás (gondoljunk csak Orseolo Péterre és uralkodásának a körülményeire!) felébresztette a magyarság önvédelmi ösztöneit. Még élt az emlékezet arra, hogy nem túl régen egészen másként éltek a magyarok! Még emlékeztek arra, hogy mit és hogyan kellene tenni ahhoz, hogy az emberek közszabadságban, egyenlőkként éljenek! Elkezdték összegyűjteni ezeket az ősi állam- és közösségszervezési elveket, és az évszázadok során, ahogy a Magyarországra települt elnyomó eszmék és erők lehetővé tették, próbáltak közülük egyre többet érvényre juttatni. Ezért működött kicsit máshogyan a Magyar Királyság, mint a többi európai királyság. A fentieket figyelembe véve, a Szent Korona-tan lényegét én így foglalnám össze: A Szent Korona-tan a feudalizmusra jellemző királyság, vagyis a nemesség előjogain alapuló állam megszervezésének speciális magyar módja. Érzékletesen úgy is fogalmazhatnék, hogy csak azért működött jobban, mint a többi európai királyság, mert „nyomokban Szent Korona Értékrendet is tartalmazott”.

Fel kell, hogy vetődjön az a kérdés is, hogy az írásom elején lévő ábra tetején miért úgy van megnevezve a két, egymással szembenálló világkép, hogy „liberális kapitalizmus (globalizmus)” és „Szent Korona Értékrend”. Az országokat leigázni és összevonni szándékozó világképet nem nevezték „liberális kapitalizmus”-nak vagy „globalizmus”-nak a régi korokban, mert akkor még nem ismerték fel a folyamatok lényegét az emberek. (Persze, akik tudatos manipulációkkal befolyásolták a világszintű folyamatokat, azok nagyon is tudták, hogy mire megy ki a játék, de a nagy tömeget képviselő emberek nem.) Ma már tudjuk, hogy alapvetően két irányzat létezik:  

• egy birodalmi központból mondják meg a rabszolgáknak, hogy mi a jó, és mit kell tenniük, vagy
• szabad emberek a saját helyi közösségeikben döntik el, hogy nekik mi a jó, és azt hogyan akarják megvalósítani.

A fentieket alaposan értelmezve, reményeim szerint sok olvasóban letisztulhat a kép, hogy mit is jelentenek az alábbi fogalmak, és milyen összefüggés van közöttük:

Liberális kapitalizmus (mindkét jelenleg legismertebb válfaja: a proletár internacionalizmus és a globalista kapitalizmus is): „tömény méreg”, előbb-utóbb minden elhal tőle, mert egy birodalmi központ, vagy még konkrétabban: a tőke érdekeit kell kiszolgálniuk az embereknek és az államoknak. A globalizmus tehát nem más, mint idegen érdekek érvényesülése egy helyi közösség életterében, a helyi közösség érdekeinek a rovására.
Szent Korona-tan: „mérgezett víz”. A mérgek azok a lehetőségek benne, amik meggátolják azt, hogy minden esetben olyan döntéseket hozhassunk, amik minden létező legjavát szolgálják. Az egyszemélyes vezetés lehetőséget ad a diktatúrára, a „kiválasztottak” kis csoportja sokkal több lehetőséggel rendelkezik, mint a társadalom nagy többsége, és a teljes tudás helyett vallási dogmák érvényesülnek, és ezek jelentik az iránymutatást a döntések meghozatalában. (Véleményem szerint az ősi kettős vezetést néhány magasabb tudatosságú királyunk úgy próbálta meg feléleszteni a pusztító világrendben, hogy egy beavatott, teljes tudással rendelkező táltos helyett egy pálos szerzetes szellemi iránymutatására hagyatkozott a döntései meghozatala előtt, hiszen a vallásos közegben „csak ez volt kéznél”, igazi táltos a nagy fenyegetettség miatt csak „inkognitóban” létezett. Erre azonban nincs bizonyítékom, ezért hangsúlyozom, hogy ez kizárólag csak a személyes véleményem!)
Szent Korona Értékrend: „az élet vize”, hiszen a Szent Korona Értékrend a társadalom megszervezésének az a módja, amikor az állam a fennhatósága alatt álló területen a Teremtés kibontakozásával (vagy ha úgy tetszik: az élet áramlásával) összhangban szervezi meg és támogatja az emberi közösség működését, úgy, hogy az minden létező legjavát szolgálja.

A fentieket úgy is felfoghatjuk, hogy a Szent Korona-tan csak egy államszervezési módszer, amiben két világkép (paradigma) elemei keverednek, ezért sohasem lehet tökéletes. A Szent Korona Értékrend pedig maga az egyik alapvető világkép (paradigma), és -a tisztaságát megőrizve!- mindig tökéletesen működik. 

(A legszemélyesebb belső indítékom ennek a cikknek a megírására: 2012.augusztusáig, amíg dr. Halász József mellett, a tanítványaként dolgoztam, gyakran szembesültem azzal, hogy a nemzetért tenni akaró, jó szándékú emberek azon vitatkoznak, majd azon vesznek össze, hogy melyik a jobb, a Szent Korona-tan vagy a Szent Korona Értékrend. A véleményem szerint ezek rendkívül káros és pusztító, a megosztást növelő, az egymástól való eltávolodást előidéző történések, amik semmiképpen sem kívánatosak. Azt is tudom, hogy sokszor csak az a viták oka, hogy hamis- vagy csak rész-információkkal rendelkezünk, és nem az ártó szándék. Reményeim szerint ez az írásom legalább néhány olvasónak segíthet a tisztánlátásban és a lényegi különbség megértésben.)


Pataki Antal