Ebben az írásban azt szeretnénk kifejteni, hogy a „szabadság” fogalomnak mik azok a jellemzői, amik függetlenek a szemlélő személyétől, állapotától és szerintünk minden esetben igazak.

A „szabadság” szó hallatán valószínűleg a legtöbb ember arra gondol, hogy ez a szó azt jelenti, hogy mit tehetünk meg és mit nem. Ez az értelmezés a „szabadság” fogalmát csupán cselekvési lehetőségekre szűkíti le, azonban -a szerves társadalom világkép talaján állva- sokkal többet jelent ennél!

Azt állítjuk, hogy a „szabadság” egy érzés, ami nem feltétlenül függ attól, hogy mit tehetünk meg és mit nem. 

A liberális világképben a „szabadság” fogalmát úgy értelmezik, hogy gyakorlatilag nincsenek korlátok, a létezése okán bárki azt csinálhat, amit akar. Ez a világkép a liberális demokráciák politikai- és gazdasági rendszerében is tetten érhető, és pont a struktúrák ilyen szellemben történő működtetése az, ami miatt mára már szinte élhetetlen világot teremtettünk magunk köré…

A magyar nyelv eleve utal arra, hogy a „szabadság” nem korlátlan, hanem bizonyos keretek között jöhet csak létre. A szó gyöke (SZA) mind olyan szavak kezdetén bukkan fel, amik valamilyen módon arra utalnak, hogy részekről, darabokról van szó: SZA-kasz, SZA-bó, SZA-kít, SZA-bály(oz), SZA-k(munkás), stb. Ez azt sugallja, hogy a SZA-badság is mindig csak a létezés bizonyos aspektusaiban értelmezhető.

Járjuk körbe azt, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy a „szabadság” érzése előjöjjön!

Most se felejtsük el azt, hogy a Világmindenségben minden dolog, jelenség rétegzett felépítésű, ezért élethelyzetenként, de főleg a különböző tudatossági szintekhez illeszkedően mindenki más-más módon és más-más szinten érezheti a „szabadság” érzetét! Mi azt a közös, végső pontot keressük most, ami szerintünk minden esetben igaz.

Azt állítjuk, hogy a „szabadság” érzete csak egyensúlyi állapotban élhető meg!

A szabadság érzéséhez szükséges egyensúlyi állapot élethelyzettől, lelkiállapottól és az adott személy tudatossági szintjétől függ, ám a legalapvetőbb feltétele a szükségletek/igények és a lehetőségek egyensúlyba kerülése. Ha nincs meg ez az egyensúly, akkor a fellépő hiányérzet alapvetően kiszolgáltatottságot sugall, és ez pont ellentétes a szabadság érzésével! A hiányérzet, vagy a kiszolgáltatottság érzése olyan kényszercselekvésekre késztet, amiket alapvetően nem akartunk megtenni. A kényszercselekvések lehetetlenné teszik a szabadság érzetét!

A szükségletek/igények azonban nemcsak fizikai jellegű, hanem lelki- és szellemi természetű dolgokat is magukba foglalnak, hiszen az ember maga is fizikai-, lelki- és szellemi területeken alkot, ezért mindhárom cselekvési területen szükség van a „kiáramló” energiák visszapótlására ahhoz, hogy ezeken a területeken beállhasson az egyensúly, vagy legalább az ahhoz nagyon közeli állapot. 

Mivel a Világmindenségben minden dolog és jelenség ugyanazon az elven működik, a fentieknek igaznak kell lenniük a társadalom működésében is.  

Egy ország és az azt működtető társadalom csak akkor érezheti magát szabadnak, ha minden egyensúlyban van!

Egy ilyen általános, nemzetszintű egyensúly létrejöttéhez elkerülhetetlen megszervezni a teljes körű önellátást, és ezt alulról építkezve kell elkezdeni. 

Minden gazdasági cselekménynek a társadalmat alkotó emberek létszükségleteinek és az azon felüli igényeinek a kielégítésére kell irányulnia! 

Minden település lakóinak a szükségleteit alapvetően a település adottságaiból kell kielégíteni, és ebből a célból össze kell hangolni az ország minden településének az önellátó rendszerét a nemzeti egyensúly létrejötte céljából! 

A hitel kényszercselekvésekre késztet, ezért a fejlődést minden szinten önerőből kell elérni. 

Idegen érdekek nem érvényesülhetnek egyetlen nemzetállam felségterületén sem, mert azok is kényszercselekvésekre késztetnek.

Csak az az állam képes biztosítani a társadalma minden tagja számára a szabadság tartós érzetét, amelyik kifejezetten ebből a célból szervezi meg a működését: mindig mindenben az egyensúly megteremtésére töretkszik!

Az egyensúlyra törekvő állam működtethető a leggazdaságosabban, mert a magukat szabadnak érző emberek sokkal egészségesebbek, és a teljeskörű önellátás megszervezése miatt az emberek munkájával előállított értéktöbblet nem idegen érdekeket szolgál, az országban marad.

Az így működő társadalom a szerves társadalom. A honlapunkon minden írás abban igyekszik segíteni, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani, és arról, hogy ez milyen előnyökkel járhat minden benne élő embernek.

A szerves társadalomról egy előadást is megtekinthet itt: https://szervestarsadalom.info/videotar/magyarnak_lenni_szerves_tarsadalom_magyarorszaga-52 
Tatabánya, 2024. május 22.

Pataki Antal