A XXI. században a technikai fejlődés olyan szintet ért el, hogy gyakorlatilag az életünk minden területén választhatjuk az egyre nagyobb kényelmet. Vajon segíti-e ez a személyes- és a közösségi fejlődésünket, avagy éppen ellenkezőleg: hátráltatja, esetleg kifejezetten visszaveti azt?
Ebben az írásban ezt a napjainkban nagyon fontos kérdést járjuk körül, a már megszokott módon, szigorúan a szerves társadalom eszmei alapjairól megközelítve azt.
Annak, aki még kevésbé ismeri a szerves társadalom világkép lényegét, és még nem sokszor látogatta a www.szervestarsadalom.info honlapot, egy mondatban ide írjuk azt: „szerves társadalom” az embereknek az a közössége, amelyik a fennhatósága alatt álló területen úgy szervezi meg a saját működését, hogy az minden létező legjavát szolgálja.
Természetesen, maga a „kényelem”, mint fogalom -illetve viselkedési/cselekvési lehetőség- önmagában nem értelmezhető: nem rossz és nem is jó! Mint a teremtett világban minden, a „kényelem” is attól nyer értelmet, hogy mire, mikor és hogyan „használjuk”.
Felszínes megközelítésben úgy tűnik, hogy mindenkinek alapvető joga van a kényelemhez, a kényelmes élethez, és természetes is, hogy mindenki vágyik erre. Nem kérdőjelezhetjük meg azt a szándékot, ha valaki kényelmes ágyon szeretne aludni, ha zavartalanul, „kényelmesen” szeretne pihenni pl. egy nyaralás során, vagy egy fárasztó munka után. Ezeket a „kényelmes” cselekvéseket egyfajta „kiegyenlítő” folyamatoknak tekinthetjük, amikor velük kiegyensúlyozhatunk pl. egy megterhelő fizikai- vagy szellemi igénybevételt.
Ám a mélyben van egy másik, sokkal átfogóbb értelmezése is a „kényelem”-nek, ami a létezésünk értelmét és célját is érinti. A továbbiakban ennek a megvilágítására törekszünk.
Talán Ön is hallotta azt a mondást, Kedves Olvasó, hogy az Univerzumban csak egy olyan dolog van, ami állandó: a változás! Kezdjük innen! Vajon mi okozza az állandó változást, mi a mozgató ereje és mi a célja?
Induljunk ki abból, hogy a létezésünk egyik mozgató ereje a fejlődés, az erre való törekvés. Ám ha valami fejlődik, akkor változik is, ami sok külső és belső tulajdonság megváltozását is jelentheti. De ahhoz, hogy valami fejlődjön és változzon, HELY kell a számára, és ezt a helyet a régebbi állapot (vagy változat) megszűnése, elmúlása teremti meg. Mivel a Teremtésben állandó változást figyelhetünk meg, kell lennie egy szintén állandó folyamatnak is, ami a helyet biztosítja a Teremtésben a dolgok és jelenségek újabb és újabb megnyilvánuló változatainak! A helyet az újabb változatok megnyilvánulásának a régi változat eltüntetésével, lebontásával biztosítja a Teremtés, ez az állandóan működő folyamat a SZÉTESÉS, vagy a közismertebb nevén az entrópia! A szétesés mozgató ereje a legenergiatakarékosabb állapot elérésére való törekvés, ez az állapot pedig nem más, mint a rendezetlenség.
Azt, hogy a rendezetlenség az alapállapot, a gyakorlatban is mindenben megfigyelhetjük: ha házat építünk, össze-vissza állapotban találjuk meg különböző helyeken a szükséges „alkatrészeket”, és energiát kell belefektetnünk, hogy ezeket az alkatrészeket úgy állítsuk össze, hogy azokból az a ház jöjjön létre, amit elképzelünk. Aztán, ha évekig nem fordítunk plusz energiát arra, hogy a ház folyamatosan abban az állapotban maradjon, mint amikor megépítettük, hamarosan megjelennek a szétesés látható tünetei, majd, ha még ekkor sem fektetünk be újabb energiákat a fenntartásába, végső soron -több száz vagy több ezer év alatt- a ház nyomtalanul eltűnik, hogy helyet adjon valami másnak. Maga a szétesés jelensége is több módon nyilvánulhat meg, akár úgy is, hogy valaki szétveri a házat, ekkor a lebontó folyamatok nem „alapjáraton”, hanem többletenergiát kapva, tehát felgyorsulva működnek…
De a szétesés folyamata nyilvánul meg pl. abban is, ha valamilyen okból egészségtelen ételeket fogyasztunk és emiatt idő előtt tönkremegy a testünk. (Sokkal kényelmesebb ipari előállítású készételeket ennünk, mint pl. magunknak beszereznünk az alapanyagokat és magunknak, ellenőrzött tartalmú, friss ételeket készítenünk…)
Sokkal kényelmesebb minden információt ellenőrzés nélkül elhinnünk, mint magunknak sok helyről beszerezett információkból összeállítanunk a saját világképünket… A felsorolást még igencsak folytathatnánk.
Az élőlények leginkább abban különböznek az élettelen tárgyaktól és jelenségektől, hogy folyamatosan működik bennük egy speciális jelenség, vagy folyamat, amit „életerő”-nek mondunk magyarul. Az életerő a háttérben végső soron azon munkálkodik, hogy legyőzze a szétesés jelenségét - a dualitás látszólag mindig a kettősség harcáról szól, ám a megoldást a két folyamat egyensúlyba hozása, vagy egyensúlyban tartása jelenti. (Ha Önnek kéziváltós autója van, akkor tudja, hogy pl. dombon felfelé elindulva a két irányú erőt a kuplung és a gáz összehangolásával tudja elérni úgy, hogy az autó ne mozduljon. A feladat ugyanaz, csak a díszlet más…)
Az ÉLET folyamatosan azon munkálkodik, hogy a részecskéket egyre bonyolultabb szerveződési formába rendezze, majd ott tartsa. Pont ellentétes a célja a SZÉTESÉS céljától! Ez energiaigényes folyamat, mert állandóan le kell győznie a szétesést, ezért az élőlényeket az különbözteti meg az élettelen dolgoktól, hogy minden bennük működő folyamatnak az a legfontosabb célja, hogy energiát biztosítson legalább a saját rendezettségének a fenntartásához, sőt, ennél többet is, a cselekvőképessége fenntartásához!
A fentieket is a tudatos világképünkbe emelve felismerhetjük, hogy a KÉNY-elem túlságosan előtérbe helyezése azt jelenti, hogy nagyobb teret adunk a szétesés erőinek!
Mivel a szétesés állandóan zajlik, állandón ellenerőt kell kifejtenünk ellene. Emberi életünk elején az életerő olyan erős, hogy nem kell vele tudatosan foglalkoznunk, mert mindenképpen legyőzi a szétesést abból a célból, hogy elérhessük azt az állapotot, amikor tudatos döntések meghozatalára képes felnőttekké válunk. Aztán egy idő után gyengül az életerő, és ekkor lesz fontos az, hogy tudatosan hozzunk meg olyan döntéseket, amik kifejezetten a szétesés ellen hatnak! Nos, ekkor lép be a képbe a pillanatnyi kényelem választásának a csábító ereje, és ha ennek engedünk, akkor könnyen el is veszhetünk…
Sokkal egyszerűbb, könnyebb, azaz kényelmesebb nem figyelni a szétesés elleni küzdelemre, mint maga a küzdés ellene!
Ám ne gondolja senki, hogy az állandó ellenerő kifejtése a szétesés ellen csak az egyéni életünk meghosszabbítása céljából szükséges! A szétesés MINDENBEN benne van, a társadalmi- és a gazdasági folyamatokban is, így azért, hogy a társadalom és a gazdaság egyes elemeiből olyan körülményeket állítsunk össze és tartsunk fenn, hogy az minden létező számára méltó és a kiteljesedését segítő közeget biztosítson, közösségi szinten is tudatosan kell ellenerőt kifejtenünk a szétesés ellen!
És már megint arra jöttünk rá, hogy a méltó körülmények megteremtése csakis alulról kiindulva érhető el:
Szerintünk a fentiekből az következik, hogy a szerves társadalom csakis akkor valósulhat meg, ha minél többen lemondunk a saját kényelmük túlzottan öncélú megéléséről és tudatosan teszünk az életünk minden területén a szétesés lassítása ellen. Kell egy közös cél, amiért összefogunk! Ez a munka talán fárasztóbb, és pont ebben érezzük meg, hogy a szétesés elleni harc ellenerőt igényel. Ám a végeredmény egy olyan világot eredményezhet, ahol mindenki a saját ütemében teljesedhet ki, hiszen olyan döntések szabályozzák a közösségi folyamatokat, amiknek az a célja, hogy minden létező legjavát szolgálják…
A fentieket Vörösmarty Mihály így fogalmazta meg a „Gondolatok a könyvtárban” című művében: „Mi dolgunk a világon? küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért.”
És ha ez nekünk is sikerül, akkor majd mi is elmondhatjuk, hogy „Ez jó mulatság, férfimunka volt!”
(Elolvasásra ajánljuk az egész verset…)
Tatabánya, 2023. július 4.
Pataki Antal
www.szervestarsadalom.info