A legújabban napvilágra kerülő történelmi emlékek szerint, amikor az őseink Árpád vezérletével visszatértek a Kárpát-medencébe, még az ősi civilizációk harmóniát (összhangot) megőrző értékrendje szerint éltek. A közösségükben a jogok és kötelezettségek tekintetében mindenki egyenlő volt, közszabadságban éltek, ahol a mellérendeltség volt a meghatározó viszony az emberek között.

Gyermekkorunkban királyfiak és királylányok voltunk, s ha valami igazán jól sikerült, ha igazán azt éreztük, hogy jó helyen vagyunk, akkor azt mondtuk: "ez király"! Egészen nyilvánvaló, hogy a ma használatos „király” szavunk már a nyugati gondolkodással elferdített valami, melynek így az eredeti magyar észjáráshoz vajmi kevés köze van.

A Világmindenségben minden fizikai és nem fizikai jelenség részekből épül fel. Ezek a részek önmagukban is teljesek, működőképesek, de együtt sokkal többet jelentenek, mint a mennyiségük összege, ezért az integrál szemléletben a „rész-egész” elnevezést kapták. Azonban ez a „többlet” minőségi többletet jelent: ami kikerekedik a részek összességéből, az már egy egészen más valami –ami szintén csak egy része egy még nagyobb és „még másabb” valaminek.

A címben feltett kérdés a létezésünk legalapvetőbb kérdései közé tartozik, és az emberi történelem során erről már nagyon sok vélemény napvilágot látott.