A Világmindenségben minden fizikai és nem fizikai jelenség részekből épül fel. Ezek a részek önmagukban is teljesek, működőképesek, de együtt sokkal többet jelentenek, mint a mennyiségük összege, ezért az integrál szemléletben a „rész-egész” elnevezést kapták. Azonban ez a „többlet” minőségi többletet jelent: ami kikerekedik a részek összességéből, az már egy egészen más valami –ami szintén csak egy része egy még nagyobb és „még másabb” valaminek.
Ha megnézzük például egy autó sebességváltóját, az önmagában is teljes, mert rendelkezik a „sebességváltó” tulajdonságaival és képességeivel. De ha összeépítjük egy motorral, ami önmagában egy másik „rész-egész”, mivel az meg önállóan bírja a „motor” minden jellemzőjét és képességét, és ugyanígy a futóművek is, meg aztán az összes többi felhasznált alkatrész is, nos, együtt, összehangolva, ezek már egy más minőséget, a „gépjármű”-vet adják ki. Ez pedig lényegileg más, mint az alkatrészek összege. (A gépjárművek pedig egy ország gépjárműparkját adják ki, és ez is több, mint a mennyiségük összege, mert a rész-egészek pl. egymástól eltérő képességekkel rendelkeznek, emiatt az együttes használhatóságuk minőségileg más, mint külön-külön. De egy ország járműparkja csak rész-egésze Európa gépjárműparkjának, és így tovább…)
Mivel minden létező dolog önállóan is teljes rész-egészekből épül fel, bizony, ez az emberiségre is igaz! A földi emberiség felépítése az EMBER, CSALÁD, NEMZET, EMBERISÉG rész-egészekből áll. Mindegyik hordozza az „ember” alapvető képességeit és jellemzőit, de az embertől felfelé mindegyik más-más minőséget és más-más belső tartalmat és funkciót képvisel, ezt az integrál szemlélet úgy fogalmazza meg, hogy nagyobb a mélysége. Az emberiség rész-egészei (amik a változó tényezőt jelentik a teremtett világ mátrixában) a mélységükkel arányosan egyre összetettebb hatást képesek gyakorolni az általuk gondozott területre (ami az állandó eleme a mátrixnak.) A mátrix mindkét részének összehangolt működése jelenti a teremtett világ szerves egységét, vagyis végső soron ez a feltétele a Föld és az emberiség harmonikus működésének is. Ha ismerjük a legkisebb egységet, az embert, abból fogalmunk lehet arra nézve is, hogy alapvetően milyenek a magasabb szerveződési szintek, a család, a nemzet, az emberiség, mert azok ugyanúgy működnek, csak nagyobb a tartalmi mélységük és más tartományokra hat ki az egyre sokrétűbb működésük. Azonban, ha valamelyik szint nem jól működik, akkor a közvetlenül az alatta és a felette lévő szintek sem tudnak jól működni, mert nincs meg a szükséges összhang közöttük: mintegy hiányzik egy „fogaskerék”, ami a rész-egészek minőségét finoman összehangolná. A Föld harmonikus működését legkézzelfoghatóbban a „nemzet” nevű rész-egész szétverésével bontották meg, emiatt kaotikus állapotba kerültek az egyes országokban élő emberi közösségek, és az a terület, ahol élnek.
A fentiek azt jelentik, hogy „nemzetben gondolkodni” annyit jelent, mint helyreállítani a természetes rendet.Azonban, ha csak az egy nemzethez tartozó emberek adott területen való „kiválasztottságát” hangsúlyozzuk, akkor csak nacionalizmusról beszélhetünk! Az igazi „nemzetben gondolkodás” a nemzet és az általa lakott terület összhangjának a megteremtéséről és megőrzéséről szól, mert csakis ez a szemlélet képes biztosítani minden létező egy és ugyanazon szabadságát!
A legalább 6000 éves Sumír-Magyar Biblia üzenete szerint a Teremtő szándéka (a Lélek fénye) az emberrel összehangoltan, az ember munkája következményeként nyilvánul meg, az emberiség működésének a helyreállítását emiatt legalul kell kezdenünk. Ha az ember újra megtudja, hogy mi a létezésének a célja, és hogy ő lényegileg micsoda (vagyis, hogy ő a Teremtő szerves része), és ennek következményeként helyreállítja a belső egyensúlyát, akkor futótűzként helyreállhat a felsőbb szintek működése is: a családé, a nemzeté és az emberiségé. A nemzet működtetéséhez a Teremtőtől kapott iránymutatás a „szerves társadalom”-nak nevezett világkép. A nemzet helyes működését csakis ez alapján tudjuk helyreállítani, mert csakis így működve lehet összehangolni az emberi közösséget azzal a területtel, ahol él. Mivel az eszerint működő nemzetek minden esetben és minden döntési szinten azt a döntést hozzák meg, ami minden létező legjavát szolgálja, hamar helyreállhat a természetes működési mód az eggyel alacsonyabb szintet jelentő családban is, és az eggyel magasabb szintet jelentő emberiségben is.
Minden nemzet nemcsak használja, hanem óvja és gondozza is a Földnek azt területét, ahol helyet talált magának. Ez az alapja a nemzet megmaradásának, de a következő generációk számára az életfeltételeket biztosító lehetőségek megőrzésének is. Ebből a célból azt a területet, ahol a nemzet él, a Teremtő iránymutatását jelentő „szerves társadalom” világkép elvei szerint kell szabályozni és kormányozni (illetve irányítani és vezetni). Ez a szerves társadalom országa. Ha már sok ország a szerves társadalom elvei szerint szervezi majd meg a közösségei életét és működését, az szükségszerűen a földi életközösség szerves egységként történő létezését fogja majd eredményezni…és akkor helyreáll majd a Mindenség természetes rendje a Földön.
Pataki Antal
(Ez az írás megjelent a Regélő 2013. márciusi számában.)
Felhasznált irodalom: