Eredetileg –nagyon sommásan megfogalmazva– az emberi szabadságnak, mint a létezésünk legalapvetőbb „járandóságának” a középpontba helyezését jelentette. Ebben az értelemben a szó tartalma még szkíta-hun-avar-magyar őseink világképébe is tökéletesen beleilleszkedik, de hozzá kell tennünk, hogy akkoriban volt egy komoly korlátja a szabadság megélésének: mindenki csak addig élhetett a szabadságával, amíg azzal nem gátolt mást a szabadsága megélésében! (Máté Imre szerint ezt nevezték a „jó szomszédság törvényé”-nek.)

Ezzel a korláttal biztosított volt, hogy mindenki ugyanakkora szabadsággal rendelkezzen. (Ha nem lett volna ez a korlátozás, akkor a szabadsága mértékét mindenki erőszakkal jelölhette volna ki magának, és akkor vége a közszabadságnak…) Azonban, ez nem valamiféle írott emberi törvény volt, hanem az akkori világkép egyik sarokpillére, és elevenen élt minden emberben, mert a nevelésük, a tanításuk alapvetően ennek az értékrendnek az áthagyományozásáról szólt! Ennek következtében működött még egy belső jelzőrendszer, ami mindig figyelmeztetett a határ meglétére: ez volt a lelkiismeret, ami kézen fogva járt az erkölccsel.

Napjainkra valamikor valakik, valahogyan, valamilyen célból –sok más fogalomhoz hasonlóan– a liberalizmust is más tartalommal töltötték meg.

A nyugati civilizáció értelmezésében a liberalizmus ma már valójában nem más, mint a szabad akarat öncélú megélésének az intézményesített rendszere.

Ez a rendszer feloldotta a szabad akarat öncélú megélésének a lelkiismeret által megszabott korlátait, helyette a szabad akarat megélésének csak az anyagi lehetőségek szabnak határt.

A cselekvéseknek ez a fajta materialista elvű korlátozása az eltérő anyagi lehetőségeik miatt az emberek számára más és más új lehetőségeket teremtett. Amíg az "egyszerű emberek" a liberalizmus mostani értelmezése szerint pl. lelkiismeret-furdalás nélkül verhetik a feleségüket és a gyereküket, vagy bántalmazhatják a kutyájukat, addig a sok pénzzel rendelkező emberek (vagy azok csoportjai) szintén lelkiismeret-furdalás nélkül tehetnek tönkre olyan vállalkozásokat, amiknek a tevékenysége ellentétes az ő érdekeikkel, avagy lelkiismeret-furdalás nélkül gyilkolhatják le azoknak az embereknek a tömegeit, akik az eltérő nézeteikkel akadályozzák a náluk gazdagabbak számára a korlátlan kifosztásukat.

Manapság a liberalizmus elvei szerint működő országban az állam szerepe szinte csak arra korlátozódott, hogy biztosítsa a szabad terepet a tőkének a maximális profit-termeléshez. Nem tartja feladatának azt, hogy szabályozó szerepével élve oltalmazza az állampolgárait.

A liberalizmus iránymutatása döntési helyzetekre: "Mindig azt a megoldást válaszd, ami neked a legjobban megéri!" Már látjuk, hogy hová vezetett (és még hová vezethet) a szabadságnak ez a fajta értelmezése...

Kedves Olvasó, Ön meddig alkalmazza még ezt az iránymutatást a döntési helyzetekben? Ön mikor cseréli le ezt a szerves társadalom megteremtéséhez alapvetően szükséges új iránymutatásra: „Minden döntési helyzetben azt a megoldást választom, amelyik minden létező legjavát szolgálja”.

Ön felelősnek érzi magát azért, hogy milyen körülményeket hagy hátra az utódainak?

2022. március 31.