A címben szereplő „ökonómiai sokszínűség” új fogalom, nem keverendő össze az „ökológiai sokszínűség” (idegen szóval: biodiverzitás) jelentésével. Ahogy az már szokássá vált a honlapunkon, az „ökonómiai sokszínűség” fogalmat is a szerves társadalom világkép talaján állva vizsgáljuk meg, figyelembe véve azt is, hogy világgazdaságban egyre elterjedtebbé váló szabadkereskedelmi egyezmények milyen hatással vannak rá. Szeretnénk azonban magyar kifejezéseket használni, ezért az „ökológiai sokszínűség” helyett a „biológiai sokszínűség”, az „ökonómiai sokszínűség” helyett pedig a „gazdasági sokszínűség” kifejezéseket fogjuk használni.

Amiként az már gyakorlattá vált az értelmező írásainkban, most is arra irányítjuk a figyelmünket, hogy a vizsgált fogalom hogyan működik jól a teremtett világ szerves egységében, vagyis miként tudjuk azt a kozmikus– és a természeti törvényekkel összhangban működtetni. Az egyik legalapvetőbb kozmikus (vagyis a Világmindenségben  –a jelenlegi tudásunk szerint– mindenhol érvényes) törvény az egylényegűség törvénye. Ezt a legegyszerűbben Hermész Triszmegisztosz fogalmazta meg a Smaragdtáblákon: „Amilyen lent, olyan fent. Amilyen kint, olyan bent.” Ez a világ „egylényegű”, vagy idegen szóval analógiás működésére utal, és ez azt sugallja, hogy ha egy folyamatnak vagy jelenségnek ismerjük a működési módját és a következményeit, akkor tisztában vagyunk eme folyamat kisebb vagy nagyobb léptékű megfelelőjének a működésével és a hatásaival is. 

A már említett „biológiai sokszínűség” sokak számára jól ismert. Az utóbbi évtizedekben már nemzetközi szervezetek és a nemzeti kormányok is felismerték, hogy az élettér hosszú távú fenntartásában törekednünk kell a biológiai sokszínűség megőrzésére. Ez alapvetően azt jelenti, hogy úgy kellene megszerveznünk a gazdaság működését, hogy az az adott élettérben ne korlátozza a természetes módon ott élő állat- és növényfajok egyedeinek és azok közösségeinek a kiteljesedését, vagyis semmiképpen se okozza a fajok csökkenését: eltűnését vagy kihalását.

Miért fontos ez? Egy adott élettérben természetes körülmények között csak olyan fajok élnek, amelyek egyedei pont ott találják meg a számukra legtökéletesebb életfeltételeket ÉS ők együtt tudják kialakítani az adott élettérben azt az egyensúlyt, ami ahhoz kell, hogy az ÉLET folyamatosan és önfenntartóan jelen lehessen az adott élettérben. Úgy is fogalmazhatunk, hogy hosszú távon csak a biológiai sokszínűség képes biztosítani az emberi létezés feltételeit is. Gondoljunk arra is, hogy egy esetlegesen bekövetkező kisebb-nagyobb olyan katasztrófa után, amikor az adott élettér biológiai sokszínűsége sérül, az élővilág sokkal könnyebben és gyorsabban helyre tud állni akkor, ha sok faj él azon a területen.

Hogyan romboljuk szét ezt a biológiai egyensúlyt az emberi tevékenységünkkel? Jelenleg szinte mindenhogy. 

Meghatározóvá vált a nagyüzemi mezőgazdaság és a nagymértékű húsfogyasztás. Nagy területen csak egy, vagy esetleg csak néhány fajt termesztenek, miközben vegyi anyagokkal elnyomják az egyéb növények fejlődését. Az ilyen mezőgazdasági tevékenység egy idő után tönkreteszi a talaj természetes összetételét és szerkezetét. Gyakori, hogy tájidegen növényeket termesztenek, amiket általában még több vegyi anyaggal kell életben tartani és megsegíteni azért, hogy jól fejlődjenek. Az ilyen mezőgazdasági tevékenység olyan mértékben gépesített, hogy elveszi a munkalehetőséget az adott élettérben élő emberek jelentős részétől, emiatt ők sok esetben az életterük elhagyására is kényszerülnek. Ha ez a tevékenység hosszabb ideig tart, akkor az adott élettérből eltűnnek az egyensúlyt biztosító fajok, a talaj tönkremegy, az embereknek az önfenntartáshoz szükséges tudása elveszik. A nagymértékű húsfogyasztás úgy kapcsolódik ide, hogy az állattenyésztés takarmányszükséglete egyre nagyobb területen igényli a fent említett nagyüzemi mezőgazdaság terjedését, ami mára a biológiai sokszínűség első számú pusztítójává vált!!! 

Egy bármilyen „katasztrófa” után azt ott élő emberek kiszolgáltatottá válnak, és ennek az az oka, hogy a természetes élettérben olyan tevékenység folyik, aminek egyes személyek profitmaximalizálási tevékenysége áll a középpontjában, és nem az adott élettérben élő emberek ellátása az adott élettér lehetőségeiből. (Ennek a folyamatnak a nagyipar is a részese, de arra most nem térünk ki.)
Amikor egy ország vagy ország csoport szabadkereskedelmi egyezményt köt egy másikkal, akkor ugyanez a folyamat játszódik le, csak más szereplőkkel. 

Most lássuk, hogyan néz ki a gazdasági sokszínűség a maga természetes módján! Természetes körülmények között egy adott élettérben az adott élettér lehetőségeiből alakulnak ki azok a gazdasági egységek, amik az adott élettér termékeit előállítják és forgalmazzák abból a célból, hogy kielégítsék az adott élettérben élő emberek szükségleteit és az igényeit. Ezek képesek biztosítani az adott élettérben azt az egyensúlyt, ami biztosítani tudja az itt élő emberek megélhetését és a szabadságát azzal, hogy nagyjából függetlenek az élettéren kívüli körülményektől. Ez azt jelenti, hogy sok kisebb vállalkozás működik az adott élettérben, mert a helyi szükségletek így elégíthetőek ki a leghatékonyabban és a legrugalmasabban. Az emberi test tökéletes működése is végső soron a sok sejt tökéletes és összehangolt működésétől függ… Ha így épül fel a gazdaság, akkor egy „katasztrófa” után könnyen helyreállhat az egyensúly, hiszen szinte mindenki ismeri az adott terület lehetőségeit és szinte mindenki képes önálló értékteremtő munkát végezni, mert kötődött olyan helyi kisvállalkozáshoz, amelyik valós igényeket elégített ki, emiatt megvannak a szükséges ismeretei és a tudása.Ugye, mennyire hasonlít ez a biológiai sokszínűséghez?

A világban manapság elterjedt szabadkereskedelmi egyezmények (pl. a NAFTA, CETA vagy a tervezett TTIP) azzal ártanak a gazdasági sokszínűségnek, hogy a működésükkel megszüntetik a helyi kisebb és közepes vállalkozásokat. Ezek a megállapodások olyan adminisztratív előnyöket biztosítanak a multinacionális cégeknek azzal, hogy az érdekeiket választott magánbíróságokon védhetik meg a részes tagállamokkal (értsd: az emberekkel!) szemben, amilyen előnyök nem léteznek a kozmikus– és a természeti törvények keretei között. A szabadkereskedelmi megállapodásokkal emberek egy szűk csoportja törvényben legalizált előjogot kap arra, hogy más emberek nagyon nagy csoportját kihasználja, elvonja tőlük az általuk megtermelt értéktöbblet jelentős részét, és uralkodjon azok életterében. 

Vagyis:
Multinacionális cégek = nagyüzemi mezőgazdaság. A nagyobb lehetőségeikkel (eszköztárukkal) elnyomják és elpusztítják a kisebb vállalkozásokat. Amiként a nagyüzemi mezőgazdaság csökkenti a biológiai sokszínűséget, a multinacionális cégek úgy csökkentik a gazdasági sokszínűséget. 

Magánbankok által adott hitel = növényvédő szerek. A hitelek azokat a cégeket segítik életben tartani, akik kapnak ilyet, akik nem kapnak, azok a hátrányos helyzetük miatt csak sanyarognak vagy elhalnak. Amiként a nagyüzemi mezőgazdaságban a gyomirtó szerek elpusztítják a természetes versenytársakat, a gazdaságban a hitelek védik az életben maradását azoknak a nagy cégeknek, akik a rendszer kedvezményezettjei.

Speciális jogszabályok = gyomirtó szerek. A szabadkereskedelmi egyezmények által bevezetett, a multinacionális cégek érdekeit védő speciális szabályok meggátolják azt, hogy az adott élettérben egy természetes módon létrejött helyi vállalkozás erősebbé váljon, vagy életben maradjon.

Multinacionális cégek által uralt gazdaság = monokultúrás mezőgazdaság. A profitmaximalizálásra törekvő multinacionális cégek monopolhelyzetbe jutnak, emiatt elhalnak az adott élettérben kifejlődött helyi kisgazdaságok. A gazdaság úgy elsivárosodik, mint a monokultúrás mezőgazdaságban a termőtalaj.

(Az Európai Unió négy liberális alapelve is láthatóan ezeket a következményeket okozza, a tervezett szabadkereskedelmi megállapodások életbe lépése ezekre tenne még rá néhány lapáttal…)

Tatabánya, 2016. október 2.

Pataki Antal