A szerves társadalom tehát azzal oltalmaz, hogy nem teszi lehetővé az emberek kifosztását (kihasználását) más emberek által. Ugyan nem oldja meg az emberek azon jelenlegi problémáit, amik a mostani liberális-globalista-kapitalista rendszer következményei, viszont képes rendszerszintűen megakadályozni azt, hogy ezek az ismert problámák újra bekövetkezzenek, hiszen azok okait szünteti meg!
A szerves társadalomra az „ego-látásmód” helyett az „öko-látásmód” jellemző. A jelenlegi világkép szerint az ember a „teremtés koronája”, és ez a hozzáállás arra jogosítja (?) fel, hogy önkényesen használjon, illetve kihasználjon mindent, amit csak akar. A szerves társadalom öko szemléletű, ami azt jelenti, hogy az ember a teremtett világ szerves részének tartja önmagát, és ilyen módon is viszonyul minden más teremtményhez. Olyan gazdálkodást kell kialakítanunk, ami nem teszi tönkre a környezetet, vagyis fenntartja az utánunk következő generációk számára is az életfeltételek. Eddig a pontig talán már Ön is így gondolt erre, Kedves Olvasó!
Ám itt és most feltétlenül tovább kell lépnünk legalább egy új felismeréssel! A szerves társadalomban a döntési helyzetekre érvényes új iránymutatás így szól: „minden döntési helyzetben azt a megoldást választom, amelyik minden létező legjavát szolgálja”.
Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a „minden létező” kifejezés azt jelenti, hogy lehetőleg minden ember érdekeit vegyük figyelembe. Ez hibás felfogás, hiszen ha szerves egységben szeretnénk élni a teremtett világ minden részével, akkor az ember érdekein túl minimum az állatok érdekeit is hangsúlyosan figyelembe kell vennünk! Ne essünk a „fajizmus” téveszméjébe, ne képzeljük kiváltságosnak magunkat! Az állatoknak is ugyanolyan joguk van a szabadsághoz, az élethez és a saját ütemükben történő kiteljesedéshez, mint nekünk, embereknek.
Aligha tudjuk elképzelni, hogy az Új Aranykor megvalósulhat úgy, hogy az ember továbbra is rabságban, kínozva tart állatokat, kihasználja majd megöli, feldarabolja, megsüti és megeszi őket, és mindezt olyan tudatlanságban teszi, hogy a húsuk elfogyasztásakor még csak nem is sejti, hogy valójában mit fogyaszt éppen, és az hogyan került az asztalára… A világszerte gyorsan terjedő vegán mozgalom valójában nem más, mint az Új Aranykor megteremtése felé vezető másik utca: előbb-utóbb egy pontba kell összefutniuk az egy irányba tartó szálaknak.
Ahhoz, hogy a szálak összeérjenek, mindannyiunknak sok dogma érvényességét kell megkérdőjeleznünk, legyen ez egy gazdaságpolitikai dogma („a piac önszabályozó, az állam ne avatkozzon bele a folyamatokba”), vagy akár táplálkozástudományi („az embernek szüksége van állati fehérje fogyasztására”)…
(Ebbe az irányba tartó további utak pl. az alternatív energiák kutatása, a bioélelmiszerek előállítására való átállás, a legújabb táplálkozásbiológiai felfedezések, “gyerekbarát” oktatási és nevelési módszerek kifejlesztése, a települési önellátás megszervezése, stb, emiatt érdemes ezeket is tanulmányoznia, Kedves Olvasó!)