Ha már tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy az a bajok oka, hogy „minden szétesett”, akkor logikusnak tűnik, hogy az a megoldás, ha mindent összerakunk.

Igen ám, de valójában nem „esett szét minden”, hiszen akkor az emberiségen kívüli dolgok sem működnének, ezért sokkal inkább az lehet a helyzet, hogy mi estünk ki a „minden”-ből! Ha ez igaz, akkor oda kell visszajuttatnunk magunkat!

Kérjük, alaposan fontolja meg, Kedves Olvasó, hogy igaz lehet-e az az állítás, hogy az ember és az emberiség akkor él helyesen, ha nem kihasználja a környezetét, hanem a cselekedetei során gondoskodóan kormányozza a teremtett világ működését! Csakis akkor van értelme az alább felvázolt cselekvési tervnek, ha ezzel egyetért, és csakis akkor tud a személyes életével egy olyan közös cselekvéshez csatlakozni, ami messze a napi politika fölött áll és az eredménye a REND helyreállása lesz.

Azt gondoljuk, hogy ahogyan a Világmindenségben valamennyi létező, úgy az „emberiség” is részekből épül fel. Egy előző írásban már kifejtettük, hogy szerintünk ezek a legalapvetőbb részek, itt most csak megismételjük: ember, család, nemzet, emberiség. Azt gondoljuk, hogy jelenleg a „nemzet” részegység romokban hever, ezért azt haladéktalanul meg kell javítanunk! Amiatt, hogy a „nemzet” nem működik jól, az alatta és a felette található részegységek sem működhetnek jól. (Ez nem csak Magyarországon van így, de mi most csak hazánkra irányítjuk a figyelmünket.)

Véleményünk szerint a szerves társadalom létrehozásához az induláskor legalább az alábbiakat kell tennünk:

A) Az ember személyes életében

Mivel minden a legalsó, legalapvetőbb egységre épül, nagyon sokat segítene, ha minél több magyar ember minél előbb felismerné azt, hogy ő nem csak egy fizikai test, hanem egy nagyon összetett energiarendszerből álló élőlény, aki a meggyőződésein keresztül, a döntéseivel képes alapvetően befolyásolni a saját és a környezete sorsát, mivelhogy a Világmindenséggel szerves egységben létezik.

Azt állítjuk, hogy a „hatalom” nem más, mint a környezet és az éppen zajló folyamatok megváltoztatásának a képessége, és azt is, hogy minden földi hatalom az ember döntéséből fakad.  Az adott helyzetben pont megfelelő döntést pedig csakis szabad ember képes meghozni.

Mi azt tartjuk a teljes szabadságnak, amikor az ember minden információval rendelkezik ahhoz, hogy minden döntési helyzetben azt a döntést tudja meghozni, ami minden létező legjavát szolgálja. De ez még nem elég, mert a döntéseket végre is kell tudni hajtania, ezért a minél tökéletesebb egészség helyreállítása, majd a megtartása alapvető szükségszerűség a személy szintjén a szerves társadalom megteremtéséhez! Ezért az személyes egészség közügy is!

Csak szabad emberek tudnak szabad országot teremteni maguknak!

• Az ember személyes szabadságának a helyreállításához szerintünk szükséges az információkat több forrásból begyűjtenünk, hogy könnyebben kiszűrhetőek legyenek a hamis információk. A „főáramlatú” médiáról már régebben kiderítették, hogy a legmagasabb szinteken végső soron ugyanazok a tulajdonosai, akik a (pénz)hatalmat a kezükben tartják, ebből számunkra az következik, hogy nem célja a valóságról tájékoztatnia az embereket, mert az az emberek tisztánlátásához vezetne.
• Ha felismerjük azt, hogy a nem megfelelő világkép az oka a betegségeinknek is, akkor a belső egyensúlyunk megteremtése a gyógyulásunkat is eredményezheti, mert a betegségek okait szüntetheti meg. Az igazi és tartós gyógyulást emiatt nem a tüneteknek vegyi anyagokkal (gyógyszerekkel) történő eltüntetése, hanem az okok megszüntetése eredményezi. Előnyös lenne, ha minél természet közelibb, tehát kevésbé feldolgozott táplálékot vennénk magunkhoz, az egészségünk helyreállításához és fenntartásához pedig a hagyományos, népi eljárásokat részesítenénk előnyben.
• Tudatosan és legalább fokozatosan el kell kezdenie mindenkinek az anyagi függőségeinek a felszámolását. Erre nincs egységes recept, mindenkinek a saját életében kell megtalálnia ennek a lehetőségeit. Ha a világképünkbe emeljük ennek a szükségességét, és apró lépéseket teszünk ebbe az irányba, meggyőződésünk szerint újabb és újabb lehetőségek jelennek meg. (Ha csak a díszkertünk egy kis részében jövőre egy kis paradicsomot és paprikát termesztünk a családunk számára, már az is az új világ irányába megtett első lépés lehet…)
• Meg kell tanulnunk, hogy ítélkezés nélkül elfogadjuk más emberek tőlünk eltérő nézeteit és cselekedeteit. Ez nem azt jeleni, hogy egyet is kell értenünk velük, pusztán csak azt, hogy az élet iskolájában a tananyag elsajátításában ők máshol tartanak. Ha abbahagyjuk az ítélkezést, és az emberek összehasonlítgatását, a saját szabadságunk mértéke emelkedni fog, hiszen elvágtunk egy rögzítő kötelet.
• Elkerülhetetlen, hogy az önös érdekek helyett közös célok elérése érdekében hozzuk meg a döntéseinket! Világképünkbe be kell építenünk a nemzetben való gondolkodást! Gondoljunk csak arra, hogy az egyén számára a családi közösség mennyire megnöveli a lehetőségeket, a biztonságot, és milyen oltalmat ad! Szükségszerűen ugyanez a helyzet eggyel nagyobb léptékben is: a családok feletti nagyobb közösség a nemzet, ezért az erős nemzet adhat nagyobb lehetőségeket, biztonságot és oltalmat a családoknak! A nemzet megerősítése tehát a családunk és a személyünk biztonságát is eredményezi.

A nemzet megerősítése személyes szinten a tudatos vásárlással is kezdődhet (vagy folytatódhat). Ha magyar termékeket és szolgáltatásokat választunk, akkor ahhoz járulunk hozzá, hogy magyar munkahelyek fennmaradjanak és magyar emberek által előállított értékek magyar embereket szolgáljanak. Ezen belül is a helyi, vagy a lakóhelyünkhöz legközelebb előállított termékeket célszerű előnyben részesítenünk, hogy első sorban a helyi közösséget erősítsük. Ha az előállított anyagi vagy szellemi terméknek a pénzben kifejezett értéke Magyarországon marad, akkor a nemzet erősödik, ellenkező esetben pedig gyengül. A nemzet megerősítéséhez azonban szellemi irányból is hozzájárulhatunk: ha megismerjük, majd újra alkalmazni kezdjük az őseink szemléletmódját, hagyományait, szokásait, valamint megismerkedünk nemzetünk több évezredes valós történelmével, akkor a nemzettudatunk biztos alapot adhat az összehangolt cselekvésre, aminek következtében a személyes önbizalmunk is megnövekedhet.

B) A nemzet életterében

Természetesen, nagyjából ugyanazokat szükséges megtennünk, mint a személy „hatókörében”, csak itt mások a mértékek. Szerintünk ebben a nagyságrendben első sorban a nemzet szabadságának a helyreállítására kell törekednünk.

Először is azt a véleményünket szeretnénk kifejteni, hogy az elérendő célunkat, a szerves társadalmat nem lehet bármikor, fentről, hatalmi szóval bevezetni. Képzeljük el a szerves társadalmat úgy, mint egy tökéletesen működő svájci órát! Ez az óra nem azért működik tökéletesen, mert Svájcban készült, vagy azért, mert szép a burkolata, hanem azért, mert minden alkatrésze a cél érdekében (a cél a megbízható és pontos működés) tökéletesen össze van hangolva. Ha tehát az Országgyűlés holnap valami csoda folytán olyan jogrendet vezetne be, amivel az lenne a szándéka, hogy Magyarország a szerves társadalom elvei szerint működjön, akkor szerintünk semmi sem tudna jól működni. Mi úgy képzeljük, hogy ez a jogrend csak annak a bizonyos svájci órának a működési elve lenne, vagyis az a keret, ahogy az órának a tervezője szerint működnie kell. Ahhoz, hogy a tervből egy svájci óra is legyen, kifejezetten erre a célra legyártott alkatrészek is kellenek. A szerves társadalom működéséhez pedig mi, az emberek lennénk az alkatrészek! Csakhogy most még nem vagyunk készek erre a működésre! Ezért tudatosan a szerves társadalmat működtető alkatrészekké kell válnunk!

• Fontosnak tartjuk, hogy minél több helyen, minél több ember, minél jobban megismerkedjen a szerves társadalom lehetőségével, vagyis azzal, hogy a gazdaságot és az emberi közösséget teljesen más szempontok szerint is meg lehet szervezni! Szükségesnek tartjuk, hogy jelenjenek meg olyan emberek, akik mintegy tanítóként beszélnek az embereknek a szerves társadalom működéséről!
• A magyar nemzet szabadságának a helyreállítása céljából határozottan vissza kell szereznünk az önrendelkezési jogainkat a szabadságunk anyagi feltételei felett, ami pedig még megvan, azt fokozottan óvnunk kell!
• A szerves társadalom alapja az, hogy annak a területnek az adottságaiból kell eltartanunk magunkat, ahol élünk, ezért a magyar föld csak a magyar nemzet oszthatatlan és elidegeníthetetlen közös tulajdona lehet! Ehhez szervesen kapcsolódik az is, hogy a vízkészletünk is nemzeti közös tulajdonban kell, hogy legyen, a kormányzása pedig nemzeti hatáskörben.
• Ugyanez a helyzet a természeti kincseinkkel is, mert az azokkal való gazdálkodás lehetősége nélkül hogyan lehetnénk önellátók és szabadok?
• Ahogyan a testben az érrendszer szállítja a sejtekhez és a szervekhez a működésükhöz szükséges alapanyagokat, majd szállítja el a keletkezett felesleget, ugyanígy, a társadalomban a közműhálózat látja el ezt a feladatot. Újdonság az, hogy a szerves társadalom szemléletmódjában a bankrendszert is a közműhálózat részének tekinthetjük, mert a fent ismertetett feladatot látja el az általános egyenértékesnek (a pénznek) az eljuttatásával a szükséges helyekre. Ahogyan az érrendszerben szállított vér sem árucikk, hanem nélkülözhetetlen anyag a szervezet működéséhez, ugyanúgy a bankrendszer által „szállított” pénz sem árucikk a szerves társadalomban, hanem nélkülözhetetlen „alkatrész” a gazdaság működéséhez. (A „bankrendszer” fogalma is teljesen mást jelent a szerves társadalomban, mert a pénz nem árucikk, ezért az értékesítésére nincs szükség kereskedelmi bankokra. A magyar gazdaság számára szükséges pénzmozgást a Magyar Nemzeti Bank hálózatának kell lebonyolítania.)
  
  Hogyan élhetnénk szerves társadalomban, ha a közműhálózat, az emberi közösségek érrendszere nem a közösségek működését szolgálja, hanem idegenek haszonszerzését?
   
• Az is sokat segítene a közös célunk elérése érdekében, ha minél többen már most megkövetelnék a választott képviselőjüktől és minden hatalmi szervtől, hogy ismerkedjenek meg a szerves társadalom működésével, és már most annak a szellemében hozzák meg a döntéseiket. Véleményünk szerint ez ugyan nem elegendő a teljes rendszerváltozáshoz (pártpolitikusok tömegei aligha fognak lemondani az előjogaikról és a párt érdekeinek a képviseletéről), de a jelenlegi rendszer átlényegítését segítheti, ha ez a szemléletmód legalább részlegesen megjelenik a döntések előkészítésében és meghozatalában.
• Fokozatosan el kell érnünk, hogy idegen érdekek egyre kevésbé jelenhessenek meg a magyar élettérben. Emiatt szükségesnek tartjuk a távolodást az idegen érdekek érvényesítésére létrehozott nemzetközi szervezetektől, különösen a jelenlegi formájában működő Európai Uniótól, majd amint lehetőség nyílik a minél kisebb sérüléssel járó kilépésre, el kell hagynunk azokat.
• Abból a célból, hogy a magyar nemzet tagjai felismerjék a küldetésüket az emberi közösségben, abban az élettérben, ahol élnek, az oktatásnak egyre inkább azt a célt kell szolgálnia, hogy mindenkinek segítsen megtalálnia és kibontakoztatnia azt a képességét, amiben egyedi, amiben ő a legjobb. A szerves társadalom nem működhet úgy, hogy a közösség igényeitől függetlenül „gyártunk” munkavégzésre emberi „robotokat”.

A felsorolást még nagyon sokáig folytathatnánk, nekünk azonban csak a gondolatébresztés a célunk, továbbá az, hogy szeretnénk irányt mutatni az írásainkkal. A végrehajtás és annak a mikéntje a közös feladatunk. Hisszük azt, hogy amilyen mértékben elkezd terjedni a szerves társadalom eszméje a magyar közösségben, ugyanolyan mértékben meg fognak jelenni azok az emberek, akik elkezdik a megvalósítását!

Összefoglalva, az „Átkelés a tű fokán” szakasznak tehát az a legfontosabb feladata, hogy ebből a szétesett, már-már reménytelennek tűnő helyzetből összehangolt, céltudatos munkával eljussunk oda, hogy a hétköznapi életünk során már ne utópiának, hanem közeli lehetőségnek gondoljuk a szerves társadalom jogrendjének a bevezetését! Minden olyan apró cselekedet hasznos, ami ennek a célnak az elérésére irányul, mert a mostani „katyvasz” minőségét javítja!