Az alábbi modellt dr. Halász József munkássága alapján állítottuk össze. Jelenleg nem ismerünk   ennél   jobb   modellt,   ezért   egy   közös   gondolkodás   kiinduló   alapja,   vagy gondolatébresztő   lehet…   Szerintünk   tehát   valahogyan   így   működik   majd   a   szerves társadalom:

A szerves társadalomban a gazdaság a teljes önellátással rendelkező települések összehangolt hálózatából áll. Ez az alulról épülő összehangolt hálózat jelenti Magyarország függetlenségének a gazdasági alapját.

Minden gazdasági és politikai kérdésben a döntési jognak ott kell lennie, ahol a döntési helyzet felmerül, hiszen e nélkül csak üres szó lenne az „alulról építkezés”. Alapvető szempont, hogy nem a pénz érdeke, hanem az emberi közösség érdeke van a középpontban.

A legfontosabb cél az összhang megőrzése a közösség igényei és annak a területnek a lehetőségei között, ahol a közösség él. Az a cél, hogy kizárjuk azokat a lehetőségeket, amik a globalizmus létalapját jelentik. A globalizmus nem más, mint idegen érdekek érvényesülése egy közösség életterében a helyi közösség érdekeinek a rovására.

A település átszervezése szerintünk valahogy úgy kezdődhet majd, hogy jó néhány embernek meg kell ismernie a szerves társadalom működési elvét, el kell mondania a településen élő többi embernek, aztán a többségüknek meg kell hozniuk a döntést, hogy ezentúl így szeretnének élni. Ha ez nincs, akkor nem beszélhetünk alulról építkezésről...

Úgy gondoljuk, hogy ha ezen túl vagyunk, akkor a településen élők egy csoportjának össze kell írnia a településen élők szükségleteiből származó igényeit (családokra vetítve), majd össze kell írniuk a terület adottságaiból származó lehetőségeket. Az adott településen tervet kell készíteni a következő gazdasági évre abból a célból, hogy igény ne maradjon kielégítetlenül és túltermelés se legyen semmiből, mert ez elkerülhetetlen az egyensúly fenntartásához. Ha valaminek az előállítására nincs lehetőség az adott településen, akkor meg kell nézni, hogy a legközelebb hol van ebből a valamiből többlet lehetőség, és szerződést kell kötni annak a megtermelésére. A tervezés során azt is meg kell nézni, hogy a saját településen miből van a helyi igényeknél nagyobb lehetőség, ezekből tervszerűen többletet kell előállítani, hogy legyen cserealap. Ez így működik felmenő rendszerben. Ez az összehangoló munka lehet például a Nemzeti Bank egyik legfontosabb feladata, a másik a forint kibocsátása az értékcsere lebonyolítására. A forint fedezete pont az az érték lehetne, aminek a cseréjét közvetíti, így lehet a legegyszerűbben garantálni a nemzeti fizetőeszköz valós értékét.

A szerves társadalomban az éves költségvetés természetesen az egyensúlyra épül, ezért nem lehet „mínuszos”. Külföldi hitelről sem lehet szó, mert az a függetlenség megszűnését jelentené, amiből a szabadság elvesztése következne. Mivel minden érték a magyar érdeket szolgálja, a megtermelt éves nemzeti vagyongyarapodás teljes mértékben itt maradna, az állam pedig nagyon olcsón működne (amit a később ismertetendő választási rendszer is támogat majd). Így nem keletkezne újabb külföldi adósság, ez pedig magával hozza a vágyott bőséget és lehetőséget biztosít a közszabadság megteremtésére.

A települési szint fölötti egységek (járás, megye, ország) csakis összehangoló munkát végeznének, így nem lehetne önálló céljuk, önálló érdekük sem, ezért adót sem szedhetne önálló célokra az állam. A magasabb szintek összehangolásához szükséges erőforrást az biztosítaná, hogy minden településen mindenből a helyi igényeknél (dr. Halász József szerint) 10%-kal többet kellene előállítani. Az önellátás természetesen teljes körű, a település maga teremti majd meg az oktatás, a nyugdíjak, a közrend fenntartásának, az egészségügynek a forrásait is, és az ott lakó fiatalok közül maga neveli ki legalább az orvost, a lélekmunkásokat és a tanítót. Ez hihetetlennek tűnik most, de gondoljunk arra, hogy az állam nem von majd el semmit: nem lesz ÁFA, SZJA, semmi! Éppen azért, mert nem lesz sem belső, sem külföldi elvonás, valóban minden érték a helyi érdekeket szolgálhatja majd! Ez teszi lehetővé, hogy a szerves társadalom minden tagja részére ingyenesen biztosítja a legalapvetőbb létszükségletek kielégítését, így a jó minőségű élelmiszereket, a létfenntartáshoz szükséges energiát, az oktatást az első diplomáig stb. Persze, ez nem adomány lenne, hanem ez azért jár majd, mert mindenki hozzájárul a munkájával a nemzeti vagyon növekedéséhez, és ennek egy része természetbeni járandóság. (Erre most is meg lenne a fedezet, ha nem történne évente kb. 7500 milliárd forintnyi értékkivonás a globalizmus csatornáin keresztül.)

Ahhoz, hogy közszabadságban éljünk, vagyis olyan módon, hogy a jogok és kötelezettségek tekintetében mindenki egyenlő legyen, olyan képviseleti rendszert kell majd működtetnünk, amiben olyan döntések születhetnek, amik „minden létező legjavát szolgálják”.

A szerves társadalom választási rendszere például így működhetne: vegyünk alapul egy települést, ahol mondjuk 50 fős a képviselő testület. Ezt az 50 képviselői mandátumot osszuk 2 részre azért, hogy a település területe és a településen élő társadalmi csoportok részérdekei is képviselve legyenek már a döntések meghozatala előtt. Ez után a település területét 25 részre osztjuk, mindegyik részterületen az ott élő emberek választási csoportot alkotnak (lesz tehát 25 területi választói csoport), és kiválasztják maguk közül azt, akit a legalkalmasabbnak tartanak a választási csoportjuk érdekeinek a képviseletére. Nyílt szavazással választják meg, és vele írásbeli szerződést kötnek, hogy mivel bízták meg és ő mit vállalt. A képviselő testületbe a másik 25 főt úgy választhatnánk meg, hogy összeírjuk a településen élőket társadalmi csoportok szerint, pl. lenne az egészségügyben dolgozók csoportja, a tanulók csoportja, a kereskedelemben dolgozók csoportja, az iparban dolgozók csoportja, a nyugdíjasok csoportja, stb. Ezek a csoportok is nyílt szavazással választanák ki majd maguk közül azt a személyt, akit a legalkalmasabbnak tartanak a csoport érdekei képviseletére, és vele szintén írásbeli szerződést kötnek.

Így már a döntések meghozatala előtt a település minden területének és minden társadalmi csoportjának a részérdekeit össze lehetne hangolni, így születhetnek meg olyan döntések, amik minden létező legjavát szolgálják.

Természetesen, ha valaki nem úgy végzi a képviselői munkát, ahogy a csoport érdeke megkívánja, illetve a szerves társadalom működési elvével vagy a jogrendjével ellentétesen cselekszik, akkor mindenkinek joga és kötelessége lesz majd fellépni ellene, és a képviselőt vissza KELL hívni!

Számunkra az lenne a természetes, ha minden képviselő anyagi ellenszolgáltatás nélkül, szolgálatból végezné majd a képviselői munkáját. A képviselői megbízatás addig szólna, amíg a csoport más személyt nem választ, nem lennének választási ciklusok. Ha a képviselő mindig jó döntéseket hoz, akár élete végéig is bírhatja majd a választói bizalmát, és képviselő maradhat. Ez egyébként azért is jó lenne, mert így rutint szerezhetne a legjobb döntések kiválasztásában, és nem kellene majd ezt négy évenként mindig új embernek megtanulnia.

Ez a döntési rendszer azt eredményezheti majd, hogy nagyon olcsón működtethető államot hozhatunk létre, mert nem lesz majd szükség rossz döntések utólagos javítgatására, amit most pl. szakszervezetek, környezetvédelmi csoportok, érdekvédelmi szervezetek stb. végeznek. Azért nem lesz ezekre szükség, mert már a döntés meghozatala előtt összehangolunk majd minden  részérdeket.  Ha  pedig  már  ekkor  összehangolunk  minden  rész-  (vagy  csoport-)érdeket, akkor a döntés „minden létező legjavát szolgálja”. Ennek az lesz a következménye, hogy  az  emberben  helyreáll,  majd  folyamatosan  fennmarad  az  összhang,  emiatt  sokkal kevesebb oka lesz még a betegségeknek is.

Így tehát nem csak egyszerű, hanem olcsó is lesz az állam.