Ahogyan az ősi-új „szerves társadalom” világképet bemutató eddigi írásainkban már kifejtettük, az a véleményünk, hogy a mostani, életellenes társadalmi és gazdasági berendezkedést a mai viszonyok ÁTLÉNYEGÍTÉSÉVEL tudjuk megváltoztatni.
Ez a céltudatos és sokszor – a berögzült szokások miatt – nem könnyű változás ki kell, hogy terjedjen az emberek közötti kapcsolatok módjára is. Nem elegendő a gazdaságot és a társadalmat úgy átszerveznünk, hogy az a tőke érdekei helyett az értékteremtő ember kiteljesedését szolgálja, hiszen ha mi, akik működtetjük, ugyanúgy tekintünk egymásra és ugyanúgy kihasználjuk egymást, mint most, akkor semmi változást nem tapasztalhatunk az életminőségünkben! A vágyott cél elérése érdekében tudatosan meg kell változtatnunk a viszonyunkat az embertársainkhoz!
A szerves társadalom alapvetően alulról felépülő és önszerveződő olyan közösség, ahol a döntési jogok ott vannak, ahol a döntési helyzet felmerül. Az emberek, a családok, a települések, a nagyobb közigazgatási egységek a tevékenységük során úgy hangolják össze az érdekeiket, hogy az minden létező legjavát szolgálja. A gazdaság és a társadalom megszervezésében is az „egyenrangú együttműködés” elve a fő szabály, ennek ellenére a szerves társadalomban is létezhetnek olyan egységek, amik alá-fölérendelt módon működnek. Ilyenek alapvetően a gazdasági vállalkozások, esetleg a hivatalok lehetnek, ahol az elérendő célt egy meghatározott szabályrendszer szerint kell megvalósítani. Az elvégzendő munka nem képezheti állandó egyeztetés tárgyát. A személyes szabadság a magánéletben teljesíthető ki, a szerződés szerinti munkavégzés az adott szervezetben megkívánja a jól ismert alá-fölérendelt kapcsolatrendszert.
Abból a célból, hogy a szerves társadalom a vágyott célok elérését képes legyen biztosítani, szükséges az alá-fölérendelt kapcsolatrendszereket is átlényegítenünk. A jelenlegi globalista kapitalizmusban, ahol ráadásul a „darwini” versengés dönt el szinte mindent, az ember csak egy kis porszem egy ilyen rendszerben, és örüljön, hogy benne lehet, mert pl. kaphat fizetést, stb. A versengés eszméje azt is sugallja, hogy az, aki magasabb pozíciót tölthet be ebben a rendszerben, jobb, mint azok, akik alacsonyabb szinten vannak, hiszen éppen emiatt lehet „győztes”. Így aztán a legyőzöttekkel, akik alatta vannak, azt csinálhat, amit akar… Ez a szemlélet a „beosztottak” lelki egyensúlyát sok esetben annyira megrontja, hogy bele is betegszenek. Nyilvánvaló, hogy a szerves társadalomban nem működhet így semmi sem, hiszen az elérendő cél egy olyan „KÖZJÓ” megteremtése, ahol mindenki egészségben, biztonságban és mindennel összhangban élhet.
Ahhoz, hogy felismerjük, hogy miként tudnánk helyesen működtetni egy alá-fölérendelt kapcsolatrendszert, célszerű áttekintenünk néhány olyan természeti törvényszerűséget, ami alapvetően meghatározza a Mindenség működését. Így semmiképpen sem kerülhetjük meg Hermész Triszmegisztosz azon tanítását, hogy a Világmindenségben minden egylényegű, vagyis minden ugyanazon az elven működik, azonban, mivel a mértékek-léptékek mások, a dolgok másnak látszanak. Szinte mindenki tisztában van például azzal, hogy a HANG (mint olyan) „rétegzett” felépítésű: több, egymástól elkülönülő oktáv létezik, amikben ugyanazok a hangok ismétlődnek egymás után, de amiatt, hogy más-más rétegekben helyezkednek el, máshogy hangzanak. Ezek a rétegek (oktávok) nincsenek egymással alá-fölérendelt viszonyban, hanem egyenrangú rétegekként léteznek. Ugyanez a helyzet más rezgésekkel is, például a fénynek is rétegzett felépítése van (ezeket színtartományoknak, vagy spektrumoknak nevezzük), de ezek a rétegek egymással egy időben és egyenrangúan léteznek.
Amire nagyon kevesen gondolnak, az az, hogy maga a TUDAT is rétegzett felépítésű! VÉGZETES HIBA A TUDAT RÉTEGZETT FELÉPÍTÉSÉT ÉS A RÉTEGEK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYÁT ALÁ-FÖLÉRENDELT KAPCSOLATKÉNT ÉRTELMEZNI!!! Ezzel szemben a nagyobb tudatosság nagyobb „döntési jogkört” és ezzel együtt nagyobb felelősséget jelent!
Az emberek együttműködésének a módjai végső soron azt a világképet tükrözik le, amit a TUDAT felépítéséről gondolnak. (A judeo-kereszténység nagyon sokat rontott az emberek közötti kapcsolat minőségén pusztán azzal, hogy egy, az embereken kívül és felettük álló Istent fogadtatott el végső valóságként. Ha egy hitrendszer szerint maga Isten ítélkezhet és következetlen is lehet, akkor az emberi kapcsolatok is ilyenné válnak: egy főnök önkényeskedhet a beosztottjaival, egy beosztottnak pedig nem kell tisztában lennie pl. egy munkahely teljes működésével sem, elég, ha a „parancsokat” végrehajtja, hiszen „Isten útjai kifürkészhetetlenek”, az ember pedig csak egy gyarló „porszem”…)
A Világmindenségben – ha a jelenségeket nem felszínesen tanulmányozzuk! – ezzel szemben mindenhol összhangot találunk. Mintha minden létező tisztában lenne a REND-ben elfoglalt helyével, szerepével: a naprendszerünk úgy van beállítva, hogy az emberi élet számára optimális feltételek legyenek jelen a Földön; egy hangyaboly egy tagja pont azt a feladatot látja el, ami azt segíti, hogy az őt oltalmazó közösség fennmaradhasson – hogy csak kettőt említsünk! Ha ezeket az összefüggéseket felismerjük, akkor arra kell törekednünk, hogy az emberek valamennyi együttműködési rendszerét is ezen elvek alapján működtessük!
Akkor tehát hogyan is kellene helyesen működtetnünk az alá-fölérendelt kapcsolatrendszereket? Legelőször azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy az együtt tevékenykedő emberi lények NEM alá-fölérendeltjei egymásnak! Biológiai és spirituális értelemben mindnyájan egyenlők vagyunk, és ez akkor is így van, amikor pl. egy vállalatban a beosztott vagy a főnök szerepében játszunk. Egy vállalat döntési rendszere a benne tevékenykedő emberi lényeket nem rangsorolhatja, az együtt dolgozó emberek között csak a döntési jogkörök nagyságában van különbség. Azonban a nagyobb döntési jogkör – a nagyobb tudatossági szinthez hasonlóan – nagyobb felelősséggel is jár, és ez a nagyobb felelősség azt is magába foglalja, hogy egy vezetőnek arra is tekintettel kell lennie, hogy a döntései következményeként nem csökkenhet a beosztottja „jól-léte”, vagyis körültekintően kell a döntéseit meghoznia és közölnie, figyelemmel kell lennie az alacsonyabb döntési jogosultsággal rendelkező emberek emberi méltóságára. Ez a szemléletmód hiányzik ma a legjobban az irányítási-vezetési rendszerekből!!!
Nem kell azonban arra várnunk, hogy a jelenlegi alá-fölérendelt módon működő rendszereinkben – valami csoda folytán – olyan emberek kerüljenek a nagyobb döntési joggal járó vezetési pontokra, akik a rátermettségükkel már bizonyították a fent vázolt minőségnek való megfelelőségüket! Az, hogy hogyan viszonyulunk az embertársainkhoz a kapcsolatainkban, nem pénzfüggő, hanem csak döntés kérdése: a változás bármikor megkezdhető! Már említettük, hogy egy alá-fölérendelt kapcsolatrendszerben a nagyobb döntési jogkörrel rendelkező poszton lévő személyek felelőssége is nagyobb, ezért sokkal gyorsabb és hatékonyabb lehet a változás is, ha az ilyen helyzetben lévő emberek kezdik meg a változtatást a másik emberrel való kapcsolatukban.
Nincs mire várnunk, kezdjük el most az alá-fölérendelt kapcsolatrendszereink megjavítását azok átlényegítésével! Annak, aki már tud arról, hogy az igazi változás így kezdődik, szintén sokkal nagyobb a felelőssége, mint annak, aki ezt még nem ismerte fel, legyen bármilyen döntési jogosultsága egy ilyen kapcsolatrendszerben…
Tatabánya, 2016. február 13.
Pataki Antal