1.)  A legújabban napvilágra kerülő történelmi emlékek szerint, amikor az őseink Árpád vezérletével visszatértek a Kárpát-medencébe, még az ősi civilizációk harmóniát (összhangot) megőrző értékrendje szerint éltek. A közösségükben a jogok és kötelezettségek tekintetében mindenki egyenlő volt, közszabadságban éltek, ahol a mellérendeltség volt a meghatározó viszony az emberek között.

Ebből kifolyólag nem volt a közösségben egyetlen kiváltságos csoport sem, akiknek előjogaik lettek volna, emiatt csoportérdekek sem jelentek meg a döntések során. (Hallott-e Ön arról valaha is, hogy ebben a korban lettek volna a magyar közösségen belüli lázadások, „polgárháborúk”, belső villongások, stb?) Minden döntés és cselekedet az összhang megőrzését szolgálta, ami kiterjedt az élettér megőrzésére is. A szabadság gazdasági feltételeit csakis az önellátás volt képes biztosítani, de az is csakis akkor, ha a közösség összehangolta az igényeit a terület (élettér) lehetőségeivel.  Abból a célból, hogy a közösség élete mindig az összhang megőrzését szolgálja, a szellemi iránymutatás és a gyakorlati végrehajtás külön-külön küldetés volt, de a kettő együtt, összehangoltan működött. Ez volt a kettős vezetés lényege, ami kizárta a diktatúra létrejöttét. A döntés joga ott volt, ahol a döntési helyzet felmerült. A szellemi iránymutatás képviselete a kündü (vagy kende) feladata volt, a végrehajtás megszervezése és lebonyolítása a gyuláé. A szellemi iránymutatás jelenléte nem más volt, mint annak a tudásnak a képviselete a döntés előkészítése, a meghozatala és a végrehajtása során, hogy mi az ember feladata a Földi Mennyország megteremtésében, és hogy ezt hogyan kell tennie. Ezt leírva legelőször a Kramer professzor által megtalált, legalább 6000 éves Sumír-Magyar Bibliában találjuk meg, ami hazánkban Magyar Biblia néven lelhető fel. Ez az iránymutatás az ősi civilizációk működési elve. (Napjainkban ez a világkép dr. Halász Józseftől a „Szent Korona Értékrend” elnevezést kapta, mivel ebben a legalább 6000 éves Magyar Bibliában olvasható legelőször a „Szent Korona” elnevezés. Itt ez nem a később fizikailag is elkészült Szent Koronánkat jelenti, hanem a Teremtő Iránymutatásának, vagyis annak az értékrendnek a neve, ami alapján az összhang és minden élő és élettelen teremtmény egy és ugyanazon szabadsága biztosítható.)

Ahhoz, hogy újra szabadságban, bőségben, biztonságban és harmóniában élhessünk, végre kell hajtanunk az értékrend helyreállítást! Ez az értékrend a 973-ban aláírt Quedlinburgi Szerződéssel szakadt meg, tehát az az előtti időben kell keresnünk a tisztaságot és az igazságot. 

Ehhez az értékrendhez visszacsatolni a gondolkodás-módunkat, és így cselekedni, nos, ezt jelenti az, hogy valaki „árpádos” (vagy „koppányos”).

Ha Ön egy ilyen Magyarországon szeretne élni, legelőszöris meg kell tanulnia minden döntési helyzetben kiválasztania azt a megoldást, amelyik minden létező legjavát szolgálja. Ehhez szeretnénk szellemi segítséget nyújtani minden, ezen a honlapon szereplő írásunkkal.

2.) Árpádék a hazaérkezésükkor számukra teljesen idegen módon működő államokat találtak Európában. Itt, a Római Birodalom romjain a szinte rabszolgasorsból kiemelkedő közösségek csak ízlelgették azt a szabadságot, amit őseink évezredek óta természetes módon megéltek. Az európai országokban ekkor már nagyszámban éltek olyan, előjogokkal rendelkező csoportok, akik megtapasztalták, hogy számukra milyen sok előnnyel jár, ha az emberek nagy tömegei korlátozott lehetőségekkel élnek, és az értékteremtő munkájukkal a „kiválasztottak” szűk csoportját szolgálják, gyarapítják. Hatalmas különbség volt a lehetőségekben, jogokban, kötelezettségekben és így az anyagi javakban is a kis létszámú „kiválasztott” és a nagy létszámú „szolga” között. A kis létszámú kiválasztott ezt az államrendet akarta tovább éltetni a saját országában, önző célokból. Ehhez persze spirituális alap kellett, amivel meg lehetett téveszteni a tudatlanságban tartott tömegeket. Szó szerint a Római Birodalom romjain egy újabb római központú „birodalom” épült ki, ami „egyház” néven, összeszedett és megmásított történetek alapján egy isteni eredetűnek mondott szabályrendszert állított össze abból a célból, hogy az emberek tömegeit megrendszabályozza és félelemben tartsa. Olyan, az egész világot átszövő hálózatot épített ki, ami szinte teljesen egybeforrt sok országban az állam működésével. Erre a korra a „királyság” államforma volt a jellemző, ami lehetőséget adott a diktatúrára. A király munkáját itt nem segítette a kündü iránymutatása, hanem helyette a mesterségesen kialakított vallás magas rangú és kivételezett helyzetben lévő papja mondta meg, hogy a vallás szerint mi a helyes. Ez a társadalom úgy működött, hogy „fentről” mondták meg, hogy mi a jó, és hogy kinek mit és hogyan kell csinálnia, hogy ne büntessék meg. Szó sem volt az összhang megőrzéséről és bármifajta egyenlőségről, a döntés joga „fent” volt, és ott fent mindig azt a megoldást választották, ami a legnagyobb előnnyel járt a kiválasztottak számára.

Amikor Európa akkori urai azzal szembesültek, hogy megjelent egy olyan nép, amelyik megéli a teljes szabadságot, úgy döntöttek, hogy ezt a népet meg kell semmisíteni, nehogy a példájukkal felébresszék az elnyomott, tudatlan európai tömegeket. Ki is adták a parancsot a megsemmisítésünkre, de katonailag ezt nem tudták megtenni (Pozsonyi Csata), mert az igazság mellettünk volt és ez erőt adott. Mivel katonailag nem ment, megpróbálták belülről szétbomlasztani az összehangolt magyar közösséget. Így érkeztünk el a 973-ban Géza fejedelem által aláírt Quedlinburgi Szerződéshez. Ennek az a lényege, hogy a kettős fejedelemség alapján működő magyar államot átalakítják az Európában “divatos” királysággá, kiirtják az ősi magyar tudást, helyébe a hitet ültetik, államvallássá teszik a római kereszténységet, templomokat építenek tömegével és az embereket erőszakkal áttérítik a római típusú kereszténységre. Ennek a rendszernek „szériatartozéka” a sok kiválasztott kaszt: előjogokkal rendelkező nemesek, papok, stb. Ezek túlnyomó többségét már nem a közösség választja meg, hanem születési előjogaik vannak. Szó sincs a jogok és kötelezettségek tekintetében az egy és ugyanazon szabadságról. A tömegek munkája a kis létszámú kiválasztottat gyarapítja. 

A Magyar Királyság a korai embertelen brutalitás után (nézze csak meg a Gyulai Vár pincéjében lévő kiállítást a válogatott kínzásokról, amiket Isten nevében végeztek!) kicsit finomodott, mert az emberekből feltört az őseik hagyománya, a szabadságvágy,  vagyis a Teremtő iránymutatása. Hosszú harcok során, amikor nemzetben gondolkodó csoport került hatalomra, elméletben néhány alaptételt átvettek az Iránymutatásból, és ha lehetséges volt, akkor a törvények meghozatalakor igyekeztek figyelembe venni őket. De ezek az alapértékek a Magyar Királyságban sohasem voltak leírt jogszabályok, csak esetlegesen érvényesülő szempontok. Így született meg a Szent Korona-tan, ami „nyomokban Szent Korona Értékrendet is tartalmaz”. 

Magyarország jelenlegi Alaptörvénye úgy van megfogalmazva, hogy jogilag elő van készítve a terep a Szent Korona-tanon működő állam létrehozásához, legyen az királyság vagy valami más államforma. Ha az Európai Unió tovább gyengül és egy hazai csoport megerősödik, akkor ez megtörténhet. Ha így lesz, az egy kis ideig talán jobb helyzetet eredményezhet, mint ami most van. Talán több megtermelt érték marad az országban, mint most, de egy idő után ugyanoda rendeződik vissza minden, mint ahol most vagyunk: egy szűk kiválasztott réteg dönti el, hogy mi a jó, mindent felülről irányítanak, a tömegek pedig csak végrehajtják, amit a hatalom birtokosai eldöntenek. Pont úgy, mint ahogy most van.
Ha Ön egy ilyen országban szeretne élni, akkor semmit sem kell tennie! Nem kell feladnia semmit a jelenlegi kényelméből, nem kell gondolkodnia, és cselekednie sem kell semmit! Majd jön egy párt, vagy egy más nevet használó csoport, és az majd megmondja, hogy Önnek mi a jó. Azt is megszabja majd, hogy azt hogyan kell csinálni, és azt is, hogy ezért Ön hálával tartozik. Önnek csak azt kell elviselnie, hogy a munkájának a gyümölcse ennél a kiválasztott csoportnál jelenik majd meg, és csak arra kell vigyáznia, hogy jól viselkedjen, nehogy megbüntessék.

Véleményem szerint, a fentieket figyelembe véve, ha azt hallja, hogy „Árpádos” vagy „Koppányos”, akkor erre gondoljon: szerves társadalom, közszabadság, összhang, anyagi jólét; ha pedig arról olvas vagy hall, hogy „Istvános”az ezt jelenti: Szent Korona-tan, vagy azzal egyenértékű, felülről vezérelt diktatúra. 

Úgy gondolom, hogy alapvetően ez az ideológiai megosztottság az oka minden jelenlegi lelki (társadalmi) és anyagi (gazdasági) „betegségnek” (konfliktusnak). Az okot pedig azzal tudjuk megszüntetni, hogy visszatérünk a természetes rendhez, és megvalósítjuk, a szerves társadalmat.

Pataki Antal