Megjelent: Arany Tarsoly 2013. szeptember 4.

Grandpierre Atilla

Az Élő Világegyetem: a szerves műveltség alapeszméje

Hazánkban a világon egyedülálló módon a szerves műveltség eszméje évtizedek óta valósággal újjászületik, elsősorban Pap Gábor és Molnár V. József több, mint négy évtizedre nyúló előadásainak, munkásságának köszönhetően.

A szerves műveltségben ismereteink, tudásunk egységes, élő egészet alkotnak az ősi magyar műveltséggel, hagyományainkkal, szűkebb és tágabb hazánkkal, a magyarsággal és a Mindenséggel. A természeti népek "...szentként tisztelik és szeretik a Földet, és hiszik, hogy az emberek, növények, állatok, a víz, a föld, az ég az élet ugyanazon megszakíthatatlan körforgásnak részei." Mivel a szerves műveltség szemlélete elsősorban a művészetben és a néphagyományban, majd a nyelvészetben, történelemben bontakozott ki, sok évtizedes, alapvető hiányt pótol az életközpontú szemlélet természettudományos megalapozása. „A szerves műveltség újjászületéséhez hiányzott a kötőanyag. Ezt pótolta Grandpierre Atilla könyve. Futótűzként terjedt a híre” – írta Pap Gábor az „Élő Világegyetem könyve - 2012” Előszavában. A magyar ősvallás, az élő néphagyomány, az élő művészet, az élő társadalom egyaránt az Élő Világegyetem eszméjén alapszik.

Nemcsak azért fontos tudnunk, él-e a Világegyetem, mert magyarnak születtünk, és őseink erre az eszmére alapozták életüket, és ez bennünket is erre kötelez. De azért is, mert elkerülhetetlenül ez a tudás határozza meg világképünket, és a világképünk alapján hozzuk életünk legfontosabb döntéseit. Ha nem tudjuk, mi a helyzet a végső színtéren, a nagy Világegyetemben, akkor látókörünk beszűkül, gyökereink meggyengülnek, könnyebben prédául esünk a manipulációnak. Életünk ezért nem kiszolgáltatott, mert függetlenül a földi hatalmasságoktól, alapvetően a Mindenségben zajlik, felszabadító távlatokban. Nincs olyan földi hatalmasság, amelyik megtilthatná, hogy belső világunkban természetes emberként érezzünk és gondolkodjunk. Életünk a Mindenségtől ered, a Mindenségtől kapja meg eredeti értelmét, irányát, hajtóerejét, természetes összefüggésrendszerét. Valójában a Mindenségben élünk, életünk minden eseménye kozmikus összefüggéseiben nyeri el eredeti, végső és teljes értelmét. Belső világunk mélyén természeti erők élnek, a világérzékelés, az intuíció, az alkotóerő, a tudásvágy, az életvágy, és bennük maga a Mindenség él. Ha a Világegyetem él, akkor életünk ennek a kozmikus életlángnak egy szikrája, a kozmikus életláng földi testetöltése. Kozmikus alkotóerők járják át a Mindenséget, kozmikus megújhodás erői születnek bennünk is újjá. Minden élőlény a munkatársunk, mert mindannyian a magunk módján ugyanazon feladat megoldásán dolgozunk: hogyan lehetne a legcsodálatosabb életet élni? Természet adta módon szövetségesek vagyunk egymással, a Nappal és a csillagvilággal felékesített Természettel. A Világegyetem csodákkal telített, mert nincs rajta kívül semmi, hiszen minden létezőt magában foglal, és így mint egész, akadálytalanul cselekszik, mindenható, végtelen. Életünk csodákkal telítetté válik, ha lelkünkben, kíváncsiságunkban, érdeklődésünkben összekapcsolódunk a végtelen Világegyetemmel.

Miért van szükségünk a Világegyetemre? A Világegyetem nem egy távoli, elvont valami, annak ellenére, hogy a fogyasztói társadalom ezt a képet ülteti az agyunkba, hogy manipulálni tudjon bennünket. Ha a Világegyetem élettelen, ez alapvetően leértékeli életünket, életünk elveszti eredeti, természeti értelmét, lapossá, puszta vegetálássá fajul, cél és értelem nélkül, és csak fizikai mivoltunkban van közünk a ridegnek és közömbösnek leértékelt Világegyetemhez. Mivel életünk irányítása, döntéseink nem a fizikai síkon dőlnek el, ezért a materialista számára a fizikai Világegyetem nem mond sokat. De ha a Világegyetem él, minden megváltozik. Minden életet a lelkesedés hajt előre. Ha a Világegyetem él, akkor kozmikus szellemi-lelki erők éltetik, a csillagvilág és a kozmikus űr benépesül, csodálatos lelki-szellemi erők életének színterévé válik. Ha a Világegyetem él, akkor maga a Mindenség, személyesen, átjár bennünket tetőtől-talpig, megdobogtatja szívünket, megreszketteti lelkünket, eltölthet bennünket a lét teljességének, az élet kerekségének érzése, érezhetjük, hogy érdemes az igazságért küzdeni. Amikor magától röpül az élet, amikor úgy érzed, hogy tiéd az egész világ, hogy érdemes a világért élni-halni, hogy égig érően szerelmes vagy az életbe, a világba, amikor intuíciód vezet és érzed a felfedezés izgalmát, amikor az igazságért küzdve érzed, hogy érdemes küzdened, amikor a szépség, a jóság lenyűgöz, akkor veled a világ, akkor él a kapcsolatod a Világegyetemmel.  

Miért égetően fontos számunkra a Világegyetem? Ha a Világegyetem élettelen, akkor a lét csonka, értelmetlen, és életünk semmit sem ér a galaxisok közönyös távlataiban. Ha a Világegyetem él, akkor alapvetően minden rendben van, akkor az élet igazságáé a végső győzelem, mert a végső, kozmikus színtéren az élet az úr, és minden, ami igazán fontos, tovább él. Ha a Világegyetem élettelen, akkor nincs jövő, de van helyette szorongás, aggodalom, félelem, stressz és a késhegyre menő küzdelem egy értelmetlen élet puszta fenntartásáért. Életfontosságú számunkra, hogy megtudjuk, élő vagy élettelen a Világegyetem.  

Életünket a Világegyetemről alkotott kép irányítja. Tudjuk, milyen meghatározó szerepet játszottak a vallások a történelemben. Az Élő Világegyetem eszméje hasonlóan mindent átható, felemelő, gondviselő és üdvözítő szerepet játszhat hiedelemrendszerünk alapjául, azzal a többlettel, hogy itt nem hiedelemről, hanem józan ésszel és tudományos vizsgálatokkal ellenőrizhető tudásról van szó.
Az újkori tudományos-technikai forradalom óta tudjuk, milyen jelentős szerepe van a Természetről alkotott tudományos felfogásnak. Az életről és az emberről alkotott képünk alapvetően korlátozhatja, beszűkítheti látókörünket, vagy képes levetni a szemellenzőket, lényegében teljes képet adni. Mindezeket a szerepeket egyszerre játssza a Világegyetem életünk, az emberiség kultúrája és történelme irányításában.

Életünket, gondolkodásunkat alapvetően világképünk irányítja. A világkép ugyanis nem más, mint a világról szerzett tudásunk sűrített, áttekinthető, és mindennapi döntéseink számára használható formában. Világképünk alapján tájékozódunk, értékelünk és döntünk. Világképünk a világról és az életről alkotott felfogásunk kikristályosodott alakja. Életbevágó, és világraszóló jelentőségű az emberiség egész szellemi fejlődése számára, hogy mennyire képes lényegében teljes, helytálló képet alkotni az életről és a Világegyetemről.

Miért életbevágó tudnunk, élő vagy élettelen a Világegyetem? Ha a Világegyetem él, az megváltoztatja egész felfogásunkat, egészen az iskolai oktatás szintjéig. Ha a Világegyetem él, akkor az „ősrobbanás” csak egy sok életjelensége közül. Ha a Világegyetem él, akkor a földi élet nem az anyagból, hanem a kozmikus életből keletkezett. Ha a Világegyetem él, akkor az élet sokkal több, mint anyagcsere és szaporodás, és küzdés a túlélésért. Ha a Világegyetem él, akkor az élet nem a véges anyag függeléke, hanem a végtelen Világegyetem lelki-szellemi képességeinek legteljesebb kibontakozása, kozmikus távlatokban kibomló megtestesülése. Ha a Világegyetem él, akkor a Homo Sapiens nem a majomból, nem is a főemlősök közül, nem is az állatvilágból, hanem közvetlenül a Világegyetem életerejéből ered, ahogy a növények és az állatok is. Ha a Homo Sapiens az Élő Világegyetemből ered, akkor az emberiségnek nem alantas az őstörténelme, hanem magas szellemiségű,  kozmikus látóhatárú. Ha az emberiségnek nem alantas a múltja, akkor az emberiség nem a barbárságból fejlődik a fogyasztói társadalom magaslatai felé, hanem egy helyi kozmikus erőközpontból a közösségben kibomló távlatok felé, és így át kell értékeljük a történelmet, az egész fejlődéselméletet.

Ha a Világegyetem élettelen, akkor nincs a világon olyan, hogy érték. Ha a Világegyetem él, akkor a legnagyobb érték a világon: az élet. Ha a Világegyetem él, akkor mindennek van értelme, és ez nem lehet más, mint a Világegyetem legnagyobb kincsének, az életnek a felemelése. Az életkincset csak úgy tudjuk gyarapítani, ha felemeljük, ha még szebbé, nagyszerűbbé, jobbá és igazabbá tesszük – így lesz az élet még értékesebb, mint nélkülünk volt. Ha a Világegyetem élettelen, akkor marad a törtetés.

Ha a Világegyetem élettelen, akkor az értelem egy önmagára irányuló, üresen teljesítményközpontú lehetőség a kevésbé értelmesek kijátszására. Ha a Világegyetem él, akkor az értelemnek természetes célja és örökérvényű hivatása van: az élet értelmezése és segítése az értelem legnagyszerűbb, legfelemelőbb képességeivel. Ha a Világegyetem élettelen, akkor az emberi értelem egy idegen, élettelen természet leigázására ítéltetett. Ha a Világegyetem él, akkor az ember a Világegyetemben rejlő kozmikus együttműködési távlatok felfedezésére és kiteljesítésére született. Ha a Világegyetem él, akkor az emberi önazonosságot nem találhatjuk meg a Természettel szemben. Ha a Világegyetem él, akkor az Ember és a Világegyetem egylényegű. Ha a Világegyetem él, akkor nem igaz, hogy a manapság világszerte az iskolákban leadott tananyag világnézetileg semleges – pedig rendszerint így tüntetik fel. Ha a Világegyetem él, akkor nem anyag-, hanem élet-központú és Természet-központú társadalmat kell építeni. A Világegyetem élő vagy élettelen természete alapkérdés!A Világegyetem élő vagy élettelen természete az alapkérdések alapkérdése, az összes többi alapkérdést magában foglalja.

Az életelvet Bauer Ervin így fogalmazta meg: „Az élő és csakis az élő rendszerek soha sincsenek egyensúlyban és szabadenergia tartalmuk terhére állandóan munkát végeznek annak az egyensúlynak a beállta ellenében, amelynek az adott külső feltételek mellett a fizikai és kémiai törvények értelmében létre kellene jönnie.” Az életelv tehát forradalom a tunyaság ellen! Az élet kozmikus törvénye tehát képességeink legmagasabb szintre fejlesztésének törvénye, a virágzás törvénye.

Ha a Világegyetem él, akkor van belső világa, van elméje. Az emberiség minden bizonnyal ennek a kozmikus elmének egy fontos agyközpontját alkotja. Ez a döntő kapcsolat Ember és Világegyetem között. Mivel agyunkban a sejtek képesek a tökéletesség határát súrolni, az emberiség, mint természet adta egység szintén képes a tökéletesség határát súroló együttműködésre. Ha a Világegyetem él, akkor az emberiségnek az a feladata, hogy minden ember megtanuljon egymással, családjával, nemzetével és a Mindenséggel a tökéletesség határát súrolóan jól együttműködni. Ez lesz a természetes társadalom.

Természeti törvény, hogy a Természet gondoskodjon az egészségéről, és így természetszerű, hogy az emberiség megtanulja a rá vonatkozó természeti törvényt. Hogy megtanulja az együttműködést egymással és a Természettel. És ha megtanuljuk, akkor nemcsak hogy visszanyerjük egyénenként, családonként és nemzetenként teljes testi-lelki-szellemi épségünket, egészségünket, de az emberiség is újra ép, egészséges lesz, és ezáltal a Természet egyik agyközpontja is egészséges lesz. Ennek egyenes következménye, hogy a jól működő agyközponton elkezdenek átáramolni a Mindenség érzései és gondolatai, ahogy a mi érzéseink és gondolataink természetszerűen átáramlanak agyunk sejtjein. Bekövetkezik a mindentudás korszaka, a kozmikus egység közvetlen érzékelésének korszaka, hiszen a Mindenség tudása és érzésvilága áramlik át majd rajtunk és sejtjeinken. Amit az emberiség legnagyobb géniuszai életük egy-egy pillanatában elértek, mindenki számára, és nemcsak egy-egy pillanat erejéig, de életvitel-szerűen, reggeltől estig és estétől reggelig, minden nap átélhetővé, elérhetővé, mindennapi életmenetünk szerves részévé válik. Ez lesz az igazi, emberi forradalom: eljön végre a természetes társadalom.

Külön keretben:
Az együttműködés alaptörvénye
A legfontosabb tudás annak tudása, hogyan éljünk az életünkkel. A jövőben a legfontosabb tantárgy az életvezetés, az emberi együttélés, a közösségi együttműködés lesz. Mindenki számára érthető és ellenőrizhető, biztos és közös alapra, kristálytiszta tudásra törekedjünk, ami képes megvilágítani feladatainkat, lényeglátásra, a nem feltétlenül szükséges ismeretektől mentes formában. Először magunkban tisztázzuk az élet alapkérdéseit, kristálytiszta és közreadható formában, és ennek megfelelően átalakítjuk életvitelünket, elősegítjük a család és a nagyobb természetes közösségek életének felemelését. Életünk alapkérdéseinek megoldásait közösségi együttműködésben csiszoljuk kristálytisztára, létrehozva az Emberiség Szellemi Kincstárát. A cél az emberiség és a Természet összhangjának megteremtése.

És nemcsak az emberiség jár jól a természetes forradalommal, hanem a Természet is: újra egészséges lesz az egyik agyközpontja. A Természet visszanyeri egészségét, teljes épségét, és így sokkal egységesebb, szebb és igazabb lesz a világ. Az elme tartalma fedésbe kerül a Mindenséggel. Mivel történetesen éppen a Mindenség a valóság, a természetes forradalomban az emberiség elméjének tartalma lényegében meg fog felelni a Mindenségnek, tehát a valóságnak, azaz igazzá válik. Közelebb kerül egymáshoz a kozmikus anyag és a kozmikus tudat, és ez a kozmikus fejlődés tudat általi irányíthatóságát elvi lehetőségből valóságos lehetőséggé változtatja át. A Mindenség egy valóságos értelem-irányítású űrhajóvá alakítható, amelyben az emberiség is az irányítópulthoz kerül. Beláthatatlanul gazdag közösségi és kozmikus távlatok nyílnak meg, a közösségi kozmikus alkotómunka a legnagyobb szépség, erkölcsi nemesség és igazság felé fejlődik. A Mindenség és az emberiség előtt a fejlődés új, kozmikus és emberi távlatai bontakoznak ki.

 

Az Élő Világegyetem könyve – 2012. A természetes szemlélet könyve” címlapja. Az új kiadás 60%-ban új anyagot tartalmaz.