A Smaragd Táblák tanításai szerint pont úgy, mint például az emberi test.

Ahogyan az emberi test belső szervei a saját egyedi fejlődésüket az őket összetartó és védelmező test szükségleteihez igazítják, ugyanúgy az emberi társadalom részegységei, az ember, a család, a települési-, a járási- és a megyei közösségek is a saját életüket és a fejlődésüket úgy kell, hogy irányítsák, hogy az összehangolt működésük egy róluk gondoskodó államot teremtsen meg.

Ahogyan a sejtek és a szervek fejlődése és a működése (itt most nem részletezendő módon) egy közös cél elérése érdekében össze van hangolva, vagyis egységes „iránymutatás” alapján működnek, ugyanúgy, az oltalmazó állam megvalósítása céljából az emberi társadalomnak is egységes iránymutatás alapján kell működnie a saját, és minden részének a kiteljesedése céljából.

Ehhez egy szabályrendszerre van szükség, amit az emberi társadalom esetében jogrendnek nevezünk.  (Elképzelhetőnek tartjuk, hogy akkor, ha majd a Föld minden államának az emberei közösségei szerves társadalomként működnek, és újra megnyilvánul az Aranykor, majd írott jogra sem lesz szükség.)

Az emberi testben van egy védelmi rendszer, ami a közös céltól eltérni szándékozó sejteket (pl. a rákos sejteket) kiiktatja abból a célból, hogy azok a működésükkel ne veszélyeztessék az összes többi sejt és szerv létezését azzal, hogy a „rendszeridegen” működésük megzavarja a test működését, majd megsemmisítse azt. Ezek alapján szerintünk a szerves társadalom jogrendjében is lennie kell egy olyan védelmi rendszernek, ami meggátolja azt, hogy olyan emberek, vagy csoportok hozhassanak a többi emberre is hatással lévő döntéseket, amik az adott társadalom közös érdekeitől, vagy az értékrendjétől eltérnek.  

Úgy véljük, most már külön magyarázat nélkül is látható, hogy a szerves társadalomban a döntések meghozatalában, majd a végrehajtásában miért nem lehetnek jelen a csoportérdekeket képviselő politikai és választási pártok, a vallási dogmák alapján működő egyházak, vagy az eltérő értékrend szerint élő más nemzetek képviselői. Talán a vallásokról és az egyházakról kell még pár mondatot ejtenünk. Jelenleg nincs tudomásunk olyan vallásról, ami a világ működéséről és az ember szerepéről a teljesen valós információkat közvetítené az emberekhez. Szinte mindegyik a tudás helyett egy olyan szabályrendszert, értékrendet közvetít, ami az „őstudás” szándékosan meghamisított, vagy „lebutított” változata. Emiatt a vallások hívei is téves információk alapján hozzák meg a döntéseiket. Ugyanez a helyzet a pártideológiákkal is. Pl. a materializmus eszmerendszere is tulajdonképpen egyfajta vallásnak tekinthető, hiszen tudományos bizonyítékok nem támasztják alá az igazságát.

El kell érnünk, hogy a hitrendszerek és a dogmák helyébe újra a teljes tudás kerüljön!

Mi a szerves társadalom működtetését a kettős vezetés elve alapján tartjuk megvalósíthatónak, ahol az irányítás és a vezetés szerves egységében történik a döntés és a végrehajtás.

Úgy gondoljuk, hogy a döntések meghozatala előtt minden létező érdekét figyelembe kell venni, és meg kell találni azt a megoldást, ami minden létező legjavát szolgálja. Így tehát a döntések meghozatala előtt az irányításnak van elsődleges szerepe, de a végrehajtás képviselői is jelen vannak és „figyelnek”, hogy olyan döntés szülessen meg, ami az adott társadalom értékrendje szerint végre is hajtható.

A döntés meghozatala után a vezetésé lesz a főszerep, megszervezi és lebonyolítja a döntés végrehajtását, de kis mértékben itt is jelen van az irányítás, és felügyeli, hogy a végrehajtás során minden részcselekedet az iránymutatásnak megfelelően történik-e.

Szerintünk a szerves társadalom működtetéséhez ez a megfelelő iránymutatás: minden döntési helyzetben azt a megoldást kell választani, ami minden létező legjavát szolgálja.

Véleményünk szerint ezt a szellemi iránymutatást úgy lehetséges átültetni a gyakorlatba, hogy Alkotmányban megfogalmazzuk, hogy Magyarország közössége a szerves társadalom elvei szerinti működik. Ennek a végrehajtására irányelveket adna az Alkotmányt értelmező Alaptörvény, majd az összes többi, alacsonyabb szintű jogszabály a megvalósítást, vagyis a cselekvések összehangolását segítené. Semmilyen alacsonyabb szintű jogszabály nem szabályozhatja a hatalommegosztást és a hatalomgyakorlást, csak a működést. Véleményünk szerint valahogy így kellene felépülnie az alulról építkező szerves társadalom jogrendjének.

Az alulról építkező szerves társadalom gyakorlati megteremtése pedig azzal kezdődik, hogy minél több ember meghozza azt a döntését, hogy ezen túl döntési helyzetben mindig azt a megoldást választja, ami minden létező legjavát szolgálja, vagyis az Iránymutatást beépíti a saját életébe!

Itt lépünk át az irányítás „felségterületéről” a „vezetés” felségterületére, amit a következő írásban ismertetünk.