Egy rendszer csak akkor működhet jól, ha minden része is jól működik.

Úgy gondoljuk, hogy ezt elfogadhatjuk alapigazságnak, hiszen elég, ha csak az autónkra gondolunk: ha csak egyetlen pici alkatrész elromlik, akkor az egész autó is működésképtelenné válhat! A Világmindenség egylényegűsége miatt, ha ez igaz az autóra, akkor igaz minden másra is.

Ha körbenézünk a Világban, akkor azt láthatjuk, hogy az most nem jól működik. A fentiek alapján ebből arra következtethetünk, hogy valahol valami elromlott. Könnyű a dolgunk, mert csak a hibát kell megkeresnünk és kijavítanunk. Igen ám, de hol és hogyan keressük a hibát? De jó lenne, ha volna egy használati utasításunk!

Valaha volt ám használati utasításunk a földi élettér működtetésére, de elveszítettük azt. Emiatt magunknak kell rájönnünk a „mit”, „miért” és a „hogyan” kérdésekre adandó helyes válaszra.  Vannak ugye a vallások, amik a fenti kérdésekre próbálnak választ adni, de hát ahány vallás, annyiféle válasz… Vannak az emberiségen belül nem vallási alapokon szerveződő csoportok is (pl. a pártok is ide tartoznak), de ezek is különféle magyarázatokat adnak mindenre… Aztán van a tudomány, ami más eszközökkel, más területeken, de valójában szintén ezekre a nagy kérdésekre keresi a választ. Azonban a legutóbbi időkig a tudományos eredmények alapján sem volt lehetséges az emberiség helyes működésének a helyreállítása.

Régi idők emberei azt az üzenetet hagyták ránk, hogy eljön majd az emberiség történetében egy olyan kor, amiben a spiritualitás és a tudomány újra egymásra talál, és szerves egységben megadják a helyes választ a nagy kérdéseinkre.

EZ A KOR MEGÉRKEZETT! A TUDOMÁNYNAK EZ AZ ÚJ ÁGA A KVANTUMFIZIKA.

Ez a tudományág az anyagi világnak az atomnál sokkal kisebb részeit vizsgálja. A tudósok itt azt fedezték fel, hogy azok a fizikai törvények, amik az „atom feletti”, vagyis az általunk is ismert, a fizikai érzékszerveinkkel is megtapasztalható világban érvényesek, itt érvényüket vesztik! Sőt, minél kisebb részecskéket vizsgálnak, vagyis „minél lejjebb mennek a nyúl üregébe”, annál elképesztőbb dolgokat fedeznek fel! Eljutottak arra a pontra, amikor már nem is lehet egyértelműen eldönteni, hogy egy részecske anyagi vagy hullám természetű-e (vagyis energia-e).

De ez még mind semmi: döbbenten fedezték fel, hogy egy részecske attól függően energia vagy anyag, hogy az ember megfigyeli-e, vagy sem! Amikor az ember nem figyeli meg, akkor hullám természetű, amikor pedig megfigyeli, akkor egyértelműen anyaggá válik! (A kísérlet leírása a „Mi a csudát tudunk a világról” című film 2. részéből ismerhető meg jól. Ennek a résznek az alcíme: „Le a nyúl üregébe!” Különösen a 34. perc 9. másodperctől a 39. perc 11. másodpercig tartó részt ajánljuk a szíves figyelmébe!)

Ez azért nagy jelentőségű tudományos felfedezés, mert az ember valós teremtő erejét bizonyítja! Régi korok tanításai, szellemi mestereinek üzenetei ugyanazt tartalmazzák, ami most a tudomány által is bizonyítást nyert!

Az is fontos felfedezés, hogy az ember másodpercenként 400 milliárd bitnyi információt dolgoz fel, de ebből mindössze 2000 bitnyit tudatosít! Azt is megállapították, hogy azok az információk tudatosulnak, amelyek egybeesnek az adott személy meggyőződéseivel. Ebből az is következik, hogy annak a szabályrendszernek, ami szerint az ember él, nagyon nagy jelentősége és hatása van arra, hogy az adott emberben mely információk tudatosulnak, és ebből kifolyólag a döntéseivel milyen valóság megteremtéséhez járul házzá! Kimondhatjuk, hogy emiatt a világról magunkban kialakított képnek („világképnek”) valóságteremtő ereje van, merthogy alapvetően ez a beérkező információk szűrője. Azzal, hogy az ember felfedezte, hogy ő maga és a Forrás egylényegű és egymástól elválaszthatatlanok, rá kell, hogy ébredjen a saját felelősségére! Minden embernek hatalmas felelőssége van abban, hogy milyen értékrend szerint éli az életét és hozza meg a döntéseit!

Kijelenthetjük, hogy minden földi hatalom az ember döntéseiből fakad!

Ebből az következik, hogy csakis az a társadalmi berendezkedés felel meg a Mindenség természetes rendjének, amelyikben a döntési jog ott van, ahol a döntési helyzet felmerül. Minden döntési helyzetben garantáltan azt a megoldást kell választanunk, ami minden létező legjavát szolgálja, ugyanis a körülöttünk lévő világban mindenhol azt látjuk, hogy minden élő és élettelen létező, vagy folyamat szükségszerűen végigjárja a maga kiteljesedési folyamatát.

Az embernek nem csak tudomásul kell vennie ezt, hanem minden döntésével támogatnia is kell! Az embernek és minden közösségének bele kell illeszkednie a Világmindenség felépítésének és működésének a szerves egységébe! Igaz, szabad akaratunkból azt is megtehetjük, hogy nem így, hanem ezzel ellentétesen cselekszünk, de abban az esetben a Világmindenség „immunrendszere” „idegen testként” azonosít be minket, és előbb-utóbb, de mindenképpen hosszas szenvedés után „kilökődünk”…