A címben szereplő két fogalom akár összeegyeztethetetlennek is tűnhet, hiszen az „összehangolt cselekvés” azt is sugallhatja, hogy a benne részt vevő személyek nem rendelkezhetnek a szabad akaratukkal. Ez az ellentmondás azonban csak felszínes megközelítésben tűnik ellentmondásnak.

A következő néhány bekezdésben leírtakat nem lehet bizonyítani, ezek a világról, a világ működéséről és benne az ember szerepéről kialakult MEGGYŐZŐDÉS fogalomkörébe tartoznak. Ez a személyes kiindulási alap azonban meghatározza azt, hogy mit, miért és hogyan cselekszünk, és azt is, hogy a hozzánk eljutó új információkat miként értékeljük.
Az alábbi információk részben vagy egyben, vagy nagyon hasonló módon megtalálhatók az ősi civilizációk világképében, pl. az ausztrál bennszülöttek még a földrész gyarmatosításakor is eszerint éltek.

A Mindenségben minden teremtmény szabad akarattal rendelkezik, éppen ez biztosítja azt, hogy az önként vállalt tapasztalásukkal információkat szerezzenek annak a közegnek a működéséről, amiben élnek, léteznek. Úgy gondoljuk, hogy maga a Forrás nem képes arra, hogy a maga TELJESSÉGÉVEL jelen legyen a nála szükségszerűen korlátozottabb, „szűkebb”, vagy alacsonyabb rezgésszintű tartományokban. Abból a célból, hogy megtapasztalja a teremtett világnak a tőle rezgésszintben „távolabb” lévő tartományait, „felderítőket”, egyben „kormányzókat” kell küldenie oda. Ilyen felderítőnek és egyben kormányzónak gondolhatjuk az embert.

A fenti állítást is a Világmindenség egylényegűsége igazolhatja: ha igaz az, hogy pl. egy hadsereg felderítőket küld arra a területre, ahová a teljes lehetőségeivel nem képes eljutni, akkor igaz ez arra is, hogy a Forrás is felderítőket küld arra a területre, ahol a teljes lehetőségeivel nem tud megjelenni. Ahogyan egy katonai felderítő tájékoztatja egy kapcsolati rendszeren keresztül az általa tapasztaltakról az őt küldő közösséget, aki információt kíván szerezni általa a megvizsgálandó területről, ugyanúgy, az ember is tájékoztatja egy kapcsolati rendszeren keresztül a Forrást, aki küldte őt, és aki információkat szeretne kapni a megvizsgálandó területről (ami a mi esetünkben a fizikai sík vagy harmadik dimenzió).

Az ember olyan értelemben a Forrás (Teremtő) szerves része, hogy – pontosan meg nem magyarázható módon – az életünkben megtapasztalt dolgokról, az életünkben meghozott döntéseink következményeiről, a következmények által átélt érzéseinkről visszajelzést küldjünk a Forrásnak, ugyanakkor egy belső kódunk azt is tartalmazza, hogy a döntési helyzetekben igazából mi volna a helyes cselekedet. Minden ember állandóan közvetlen spirituális kapcsolatban van a Forrással, ez teszi lehetővé, hogy a Forrás minden képességét céltudatos belső munkával, „emelkedéssel”, „rezgésszint növeléssel” elérhesse. Az „eszközök raktárához” eredendően hozzáférésünk van, de előbb meg kell szereznünk annak a polcnak az „elérési kódját”, ahol az az eszköz van, amit használni szeretnénk. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a magasabb polcokon elhelyezkedő eszközökhöz fel kell másznunk egy létrán. Az „elérési kód” megszerzésére irányul az ember belső, lelki munkája, ami nem mást jelent, mint felmászni ezen a képzeletbeli létrán.

Csakhogy erről emberként létezve elfeledkezünk! Ez azért van, hogy a saját emberi tapasztalataink alapján, belülről, az átélt érzéseink alapján jöjjünk rá arra, hogy mi a helyes döntés és a helyes út, és ezekkel a tapasztalatokkal fejlődjünk is. Persze, vannak elhelyezve „útjelzők” arra, hogy jól tájékozódhassunk a Földön az utunk során, és jól végezhessük a
„kormányzói” munkánkat. (Egy ilyen útjelző vagy segédanyag számunkra pl. a dr. Halász József által felismert ősi sumér Parallel Biblia.)

Mivel születésünk után – a mai nyugati civilizációban különösen! – tökéletesen megfeledkezünk a feladatunkról és a létezésünk céljáról, spirituális értelemben céltalanul és értetlenül bolyongunk a földi világban. Elvesztettük az iránymutatást. Össze-vissza hozunk döntéseket, és kiestünk az élet áramlásából, ennek következtében káoszt teremtettünk. És még ez is belefér a szabad akaratba!

Teljes mértékben a szabad akaratunkból dönthetjük el, hogy milyen értékrend szerint hozzuk meg a döntéseinket, csakhogy abban az esetben, ha nem a Forrás „használati utasítása”, vagy iránymutatása szerint működtetjük az alkotását, vagyis a földi világot, akkor azt el fogjuk rontani! Ezt a Mindenség egylényegűsége miatt kell elfogadnunk, ugyanis, ha pl. egy hűtőszekrényt nem az alkotójának az iránymutatása (a használati utasítása) szerint használunk, hanem pl. állandóan nyitott ajtó mellett egy gyertyát égetünk benne, miközben a hűtőrendszere teljes kapacitással működik, akkor az a berendezés nem fog hűtőszekrényként működni, és hamar tönkre is megy. Szükségszerűen ez történik a földi létezési tartománnyal is, ha nem az alkotója használati utasítása szerint működtetjük.

Ha ezt felismertük, és rájöttünk arra, hogy eddig „szakszerűtlenül” jártunk el, a szabad akaratunkból akár még továbbra is cselekedhetünk úgy, mint eddig, viszont akkor tudnunk kell, hogy ennek az lesz a következménye, hogy megkeserítjük az életünket és szélsőséges esetben a Föld immunrendszere, mint valami kórokozót, semlegesít minket. Ez azonban nem a Forrás (Teremtő) büntetése, hanem a romboló tevékenységünk szükségszerű következménye!

De a szabad akaratunkból dönthetünk úgy is, hogy lemondunk a szabad akaratunk öncélú megéléséről, és a földi környezet minden teremtménye számára összehangolt cselevésünkkel biztosítjuk és fenntartjuk a folyamatos kiteljesedésük feltételeit! Ha így cselekszünk, akkor első ránézésre mintha korlátoznánk a szabad akaratunk megélését, de ekkor egy „csoda” történik: már rövid idő után is azt tapasztalhatjuk majd, hogy a körülmények olyan kedvező irányba mozdulnak el, hogy a felbukkanó nagyszámú kedvező lehetőség valahogy mégiscsak megnöveli a személyes szabadságunk mértékét!

Amilyen az „Adjon Isten”, olyan a „Fogadj Isten”.
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
Ki mint vet, úgy arat.
Kétszer kap az, aki egyszer ad.

Végre vegyük komolyan ezeket az ősi bölcsességeket közvetítő útmutatásokat!