a Serves társadalom után (új araNkor)

Út a szerves társadalom felé

A szerves társadalom után (Új Aranykor)

A szerves társadalom lényege miatt azt nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy csak Magyarország közössége működjön ezen a módon, miközben a világ más országai, de különösen azok, akikkel már eddig is szoros kapcsolatban vagyunk, a liberális-globális-kapitalizmus szerint éljék tovább az életüket.

 

Azt valljuk, hogy olyan történelmi korszak közeleg, amikor a világ más országai is felismerik, hogy a túlélésre és az emberek boldog életére csak akkor lesz lehetőség, ha a szerves társadalom elvei szerint működnek. Nekünk, magyaroknak, talán az a szerepünk ebben a világméretű változásban, hogy példát mutassunk, vagy talán az, hogy elkezdjük. Erre az lehet a szellemi és gyakorlati alapunk, hogy egész Európában mi, vagyis a mi őseink éltek csak az ősi civilizációk világfelfogása, vagyis a szerves társadalom világképe szerint. Ez az életmódunk több kutató szerint a 973-ban megkötött Quedlinburgi Szerződéssel szakadt meg, vagyis azzal, hogy valamilyen, nem pontosan ismert okból és célból átvettük a nyugati civilizációk központosított államszervezési elméletét és a tudás helyett a vallási dogmákon alapuló római központú kereszténységet. Az a tény, hogy 973. előtt évezredeken keresztül szerves társadalomban éltünk,  lehetővé teszi számunkra azt, hogy a nemzetünk kollektív tudatából könnyedén a felszínre törjenek azok az ismeretek, amik az új világkép összeállításához szükségesek!

Úgy gondoljuk, hogy az átalakulási folyamat kibontakozása után, különösen akkor, ha majd gyakorlati eredmények is látszanak már, más nemzetek tagjai is felfigyelnek erre, és követni fogják a példánkat. Ha ez igaz, akkor még nagyobb a felelősségünk abban, hogy mit és hogyan csinálunk, mert tanítóként kell tennünk mindent. Tanítani igazából csak példamutatással lehet!

A világ úgy tud csak a teljes összhang állapotába visszakerülni, ha minden nemzete a szerves társadalom elvei szerint él a saját életterében, ÉS a nemzetek is szerves egységben élnek egymással.

Azt gondoljuk, hogy akkor majd, ha már minden ország szerves társadalomként él, olyan állapotok és feltételek jelenhetnek meg a Földön, hogy mindenki bőségben, biztonságban és boldogságban élhet majd. Lehetséges, hogy ezt az állapotot nevezi az emberiség Mennyországnak, vagy Földi Paradicsomnak, vagy Új Aranykornak?  

Az is lehetséges, hogy majd akkor, ha ez bekövetkezik, és már stabilan működik, arra se lesz szükség, hogy egy írott jogrend irányítsa a közösségek működését, mert ez a világkép mindenki szívében elevenen él majd. Akár azt is el tudjuk képzelni, hogy ekkor majd nemzetállamokra sem lesz szükség, hiszen nem lesznek a nemzeteknek sem egymástól eltérő érdekei. Még az is lehetséges, hogy abban a korban államok helyett a közösségek életét olyan szakrális vezetők hangolják majd össze, akik a magas tudatossági szintjüknek köszönhetően képesek megvalósítani és működtetni magukban az irányítás és a vezetés szerves egységét…

Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.