úton a Serves társadalom felé, kiráLságban: lehetséges ez?

Tisztázó írások

Úton a szerves társadalom felé, királyságban: lehetséges ez?

Gyermekkorunkban királyfiak és királylányok voltunk, s ha valami igazán jól sikerült, ha igazán azt éreztük, hogy jó helyen vagyunk, akkor azt mondtuk: "ez király"! Egészen nyilvánvaló, hogy a ma használatos „király” szavunk már a nyugati gondolkodással elferdített valami, melynek így az eredeti magyar észjáráshoz vajmi kevés köze van.

Figyelve a társadalmat, az utóbbi időben egyre gyakrabban ötlik fel bennünk az a gondolat, hogy valahogy „lóg a levegőben” a történeti alkotmányunk jogfolytonosságának a helyreállítása 1944. március 19-i hatállyal, és ezzel együtt a királyság kikiáltása, illetve visszaállítása. Valahogy egyre nagyobb a késztetés ennek a kinyilvánítására. Mint tudjuk, a Történeti Alkotmányunkat 1944. március 19. óta nem használjuk, ám jelenleg is hatályban van, csak nem érvényesül. Azt is mondhatnánk, hogy „parkolópályán” várakozik. Jó, ha tudjuk (illetve, tudnunk kellene!), hogy az alkotmányt csak az alkotmányozó nemzetgyűlés változtathatja meg, illetve léptetheti életbe. Ilyenre pedig 1920. óta nem került sor. A német megszállás óta hazánk folyamatosan idegen hatalmak vigyázó tekintetében éldegél. A német után szovjet, majd a NATO-tagsággal fedezve gyakorlatilag amerikai, illetve a nemzetközi bankrendszeren keresztül pénzügyi megszállás alatt vagyunk. A helyzetünk most is pont olyan, mint az elmúlt 1050-1100 évben, mert tőlünk idegen értékrend és idegen érdekek pusztítják a magyar nemzetet, a magyar embereket. Hódítók, felszabadítók (majd az utóbbiak ismét hódítókként) léptek fel ellenünk, és közben a nép felhatalmazása nélkül, a bábjaik által alkotmányokat „csináltattak” nekünk azért, hogy alkotmányosnak látsszék az uralkodásuk a nemzetünk felett. Jöttek mentek, és valami csoda folytán közben mi valahogy mégis megmaradtunk…

A www.szervestarsadalom.info honlapunkon meg az szerepel a nyitó oldalon alul, hogy: „Biztonság, bőség, közszabadság: csakis pártok és királyság nélkül!”  Akkor most a királyság, mint államforma kikiáltása lehetetlenné tenné, vagy esetleg segítené a szerves társadalom megvalósítását?  Azt javaslom, járjuk kicsit körül ezt a kérdést, de szigorúan a szerves társadalom világkép talaján állva!

Induljunk ki abból, hogy a közös végcélunk a Mindenséggel összhangban működő szerves társadalom megvalósítása! Azt jól tudjuk, hogy most romokban hever a gazdaság, az emberi közösségek, és az emberek fejében is káosz uralkodik: mi a helyes, mi a nem helyes, mit és hogyan kellene tenni, hogy minden jó legyen? A teljes összhangot biztosító gazdaságot és közösséget nem lehet egy csapásra megvalósítani ebből az állapotból kiindulva. Azonban, ha már felismertük azt, hogy a jelenlegi bajok gyökere abban rejlik, hogy idegen érdekek érvényesülnek a magyar nemzet életterében a magyar érdekek rovására, akkor máris van egy jól behatárolható kiindulási pontunk. Ha elkezdjük megszüntetni azokat a csatornákat, amiken keresztül megnyilvánulnak ezek a folyamatok, és ezeknek a lépéseknek az lesz a következménye, hogy országunk szabadságfoka növekedni kezd, majd ezek hatására az emberek is kiegyensúlyozottabban, nagyobb boldogságban élhetnek, akkor valószínűleg jó úton haladunk. A honlapunkon ezt a folyamatot úgy neveztük el, hogy „Átkelés a tű fokán”, és a szerves társadalom megvalósítása felé vezető utat úgy jellemeztük, hogy közben „átlényegítjük” (és nem összeomlasztjuk!) a jelenlegi valóságot. Véleményünk szerint a jogfolytonosság- és ezzel együtt a királyság helyreállítása az egyik állomása lehet ennek a folyamatnak. Hangsúlyozzuk, ha királyság visszaállítása nem a végcél, hanem csak az első lépések egyike a szerves társadalom felé vezető úton, akkor hasznos lehet.

Az a lényeg, hogy a királyságot milyen tartalommal töltjük meg! Abban az esetben, ha a működtető elve a rendi társadalom kiváltságait biztosító Szent Korona-tan, csöbörből vödörbe eshetünk, mert a kiváltságos csoportok létezése lehetetlenné tenné azt, hogy mindenki közszabadságban éljen, vagy másként megfogalmazva: az emberek a jogok és kötelezettségek szerves egységét tekintve nem lennének egyenlők! Mi lenne, ha a királyság kikiáltása pillanatában kinyilvánítanánk, hogy ez csak az államforma elnevezése, és azért léptettük életbe, hogy a „törvénytelenség jogot nem alapít” és a „minden magyar érték magyar érdeket szolgál” ősi elveink máris érvényesülhessenek, még ha egyelőre csak korlátozottan is? Mi lenne, ha nem választanánk királyt, hanem mennénk tovább az őseink hagyományainak a VISSZATANULÁSA és a gyakorlatba ültetése útján, ami nem más, mint a minden élő és élettelen létezővel való szerves egységben élés és annak a mikéntje? (Dr. Halász József „Szent Korona Értékrend”-nek nevezte el ezt az ősi-új világképet, ami alapján, véleménye szerint, az ősi civilizációk is működtek.) Mi lenne, ha a közszabadság megvalósítása céljából a kettős vezetést alkalmaznánk a királyságban, mint régi-új államformában? Mi lenne, ha nem dogmák, hanem a józan paraszti eszünk szerint cselekednénk, amikor elindulunk a szerves társadalom felé vezető úton? Mi lenne, ha a jogfolytonosság helyreállítása után tovább folytatnánk az utunkat az ÉRTÉKREND-FOLYTONOSSÁG helyreállítása felé, ami nagyjából a szkíta-hun-magyar őseinknek a teljes tudáson alapuló világképét, értékrendjét jelenti, amikor azt még nem homályosították el vallási dogmák? Ha tudjuk a végcélt, és ebben mindnyájan egyetértünk, és mindnyájan összehangoltan a közös cél megvalósítása érdekében cselekszünk, akkor szabad-e elvetnünk a királyság intézményét csak azért, mert voltak diktatórikus királyságok az emberi történelem során és a Magyar Királyság történetében is?  

Azonban vannak más megközelítési módjai is ennek a kérdésnek!
a) A népi műveltségben, aminek az egyik hű tükre a magyar népmesék világa, a király mindig jóságos és igazságos.  Ennek az a magyarázata, hogy bennük a király maga a Teremtő! „Öreg király”-nak hívjuk, és mindig jóságos és igazságos, a világ egyensúlyának a megőrzésén és az igazság érvényesülésén ügyködik.

b) Ha igaz az az állítás, hogy most a Teremtés visszahúzódó szakaszába léptünk, és az Új Aranykor megvalósításának a feladata áll előttünk, akkor visszafelé haladva valószínűleg ismét át kell mennünk azokon az útszakaszokon, amiken idefelé már átkeltünk! Igen ám, csakhogy azok működését már ismerjük, mert már átkeltünk rajtuk, kitapasztaltuk, megtanultuk a működésüket! Ez lehetőséget ad arra, hogy  -újra átkelve rajtuk-  már el tudjuk kerülni az adott szakasz veszélyeit, hiszen már jól ismerjük az utat és az adott útszakasz kihívásait. Ebből a szempontból logikusnak tűnik, hogy a REND helyreállítása felé tartó utunkon ismét át kell kelnünk a királyság időszakán, de lehetőségünk van arra, hogy a tapasztalatainkat felhasználva jelentősen kijavított formában hozzuk azt újra létre! Az is helytállónak tűnik, hogy a „visszafelé” tartó út minden szakasza már rövidebb lesz, hiszen pl. a kifeszített expander-gumi is gyorsabban visszatér a kiindulási állapotába, ha hirtelen elengedjük, mint amennyi ideig az tartott, amíg pont a szakadása határáig kifeszítettük…

c) Ha igaz az, hogy „minden EGY”, vagyis, hogy minden összefügg mindennel, és holografikusan a kis rész is magában hordozza a nagy egészet, akkor valószínűleg az is igaz, hogy megfelelő tudatosságú közegben egyetlen ember is képes lehet MAG-ában megvalósítani az irányítás és a vezetés szerves egységét, mint ahogy az a Forrásban is megvan. Valószínűleg voltak ilyenek az ősi Aranykorban, és talán ezeket az embereket nevezzük ma „szakrális király”-nak. (No, egy ilyesfajta királyság elvi lehetőségére azért a honlapunkon is utalunk, de azt határozottan ki kell jelentenünk, hogy ennek az időszerűsége jelenleg még a jövő ködébe vész!)

NEM A FORMA, HANEM A BELSŐ TARTALOM, A BELSŐ MINŐSÉG A LÉNYEG! Gondoljunk erre akkor is, amikor a királyság intézményéről foglalunk állást magunkban!

Pataki Antal és Czékmási Csaba közös írása
(megjelent a Regélő 2013. évi nyári számában)

Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Hozzászólások (1)
Törtenti alkotmány
12014. szeptember 26. péntek, 20:17
solvana
Tisztelt Szerzők!

Írásaik nagyon korrektek, és jó olvasni, hogy vannak mélyebben gondolkodó emberek is Magyarországon akiknek a szíve is tiszta.
A én egy régi "vajákos" család nő ágú leszármazója vagyok, szépanyám a novaji gyógyító asszony volt, dédanyám sokat mesélt nekem a régi világról aki túl élte a két világháborút (1880-1978)
igen szép kort élt meg. Nekem azt tanította mielőtt megnyitom a fejem, nézzem meg, hogy a szívem is "középen " van e, akkor bizony meglátom mi helyes és mi nem. Azt is mondta, hogy senkinek se higgyek el semmit mindent nézzek meg a saját szememmel, és kérdezzem meg a jó Istent aki a szívemben lakik nem a templomban van. Gyerekként ezt nem igen értettem de lassan rá kellett jönnöm, hogy így van.
Amiért írok annak az az oka, hogy önök és mások is folyton hivatkoznak egy úgynevezett történelmi alkotmányra, amit én sehol sem találok, mert el akarom olvasni. Ha megtennék hogy megjelölik nekem hogy mikor ki foglalta törvénybe és hirdette ki azt azt alkotmányt, és hol olvasható, mert azt még nekem senki meg nem tudta megmondani, úgy hogy már kezdem azt hinni, hogy ilyen nincs is.
A királyságról azt gondolom, hogy mindegy, hogy minek nevezzük azt a rendszert, aminek központosított hatalma van nem lehet igazságos, az egész középkor rendelkezésre állt ennek a kísérletére. Amíg az emberek fejében és szívében nincs rend addig nem lesz igazságos társadalom,addig lehet bármilyen eszme és vallás, az ember a maga képére formálja azt. Sajnos még nem tartunk ott, hogy az emberiség felismerje azt a bölcsességet, hogy neki elsősorban emberként kell megfelelnie ezen a bolygón.
Márpedig akinek van szíve meg feje és piros a vére azt a jó Isten teremtette mindegy milyen a borítás, a nyelv a földrajzi hely. Amíg nem tudnak a családok a testvérek a szomszédok kijönni egymással,hogy tudnának megegyezni abban, hogy ki legyen a képviselő. Ha valakinek egy szalmaszállal is több van, mindjárt okosabbnak is képzeli magát, nem beszélve a "trónok" lélektanáról. Sajnos a hatalom beavatásán mindig elbukik a lelkünk, ezért valóban a saját királyságunkat kell először megépítenünk magunkban, s mire megépül már nincs motivációnk másokon uralkodni. A mai ember nem rendelkezik a közösségi társadalom egy fontos elemével, az önkorlátozás képességével, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy ne kelljen egy megmondó hatalom, pedig ezt a növények is tudják, mert ők a teremtő "szavának" engedelmeskednek. És ami nincs rendben belül, az megjelenik kívül. Hát ilyen ez a királyság is. No nem baj, majd egyszer odaérünk ahová kell. Addig csak tartsuk tisztán a szívünk meg a fejünk, és tegyük meg amit lehet.
Isten áldásával!
Kovács Katalin