gondolatok a "materializmus" és a "teremtett világ" Serves eGségéről

Tisztázó írások

Gondolatok a „materializmus” és a „teremtett világ” szerves egységéről

A címben olvasható két, idézőjelbe tett fogalom a legtöbbünk eddigi ismeretei szerint kibékíthetetlen „ősellenség”, hogyan is lehetne ezeket szerves egységben elképzelni? Vajon miféle eszement feltételezés ez?

Ebben az írásban arra igyekszünk rávilágítani, hogy talán hibás ez az első felhördülésünk… Lehetséges, hogy ez a két fogalom szoros kapcsolatban áll egymással, csak nem jó nézőpontból tekintettünk eddig rájuk. Ezt a vizsgálódásunkat is, mint eddig minden témát ezen a honlapon, szigorúan a szerves társadalom világkép talaján állva tesszük meg.

A két felfogás közötti leglényegesebb különbség az, hogy a materializmus a Világegyetem keletkezését egy spontán robbanásból eredezteti, míg a másik felfogás azt feltételezi, hogy egy magasabb intelligencia tudatosan teremtett meg mindent. Az is különbség, hogy a materializmus az anyag elsődlegességét vallja, ezért figyelmét magának az anyagnak, mint elsődleges építőelemnek a minél alaposabb megismerésére fókuszálja, beleértve ebbe az anyagi testek egymásra hatását is.

Az utóbbi cirka száz évben az anyag vizsgálata azonban nagy dilemma elé állította a hagyományos materialista felfogást. A tudomány az anyag vizsgálata során eljutott oda, hogy az atomnál kisebb részecskéket is képes tanulmányozni. Az egyik első döbbenetes felfedezést a híres „kettős rés” kísérlet hozta, aminek során kiderült, hogy az elektron attól függően hullám- vagy anyagi természetű, hogy az ember megfigyeli-e: ha megfigyeli, akkor anyaggá válik! (Magát a kísérletet a honlapunkon is megtekintheti egy 5 perces filmen, ha ide kattint: http://www.szervestarsadalom.info/szerves-tarsadalom/gondolatok-a-szerves-tarsadalomrol/6-a-szerves-tarsadalom-megteremtese-elkerulhetetlen-szuksegszeruseg ).

A kísérletek egy másik ága az anyag legkisebb építőelemét kereste-keresi, de az atomi szintektől egyre „mélyebbre” haladva úgy tűnik, hogy egyszer csak mintha már nem is lenne anyag, hanem csak valami ismeretlen közeg, amiben csak rendkívül kis sűrűséggel bukkannak fel különböző, anyaginak nevezhető részecskék.

Akkor hol van az a kézzel fogható ANYAG, amiből a materialista világkép szerint minden felépül? Pontosan a kezünk ügyében van, vagyis csakis ott: a szemmel látható és „megfogható” dolgok alkotója csupán! (No, a kötözködők kedvért: a levegő is megfogható, hiszen pl. egy lufiba is belefújhatjuk és ezzel máris „megfogtuk”, és igen, a tüzes vas is megfogható, legalábbis egy ilyen filozofikus jellegű írásban…)

Az a jelenség, hogy egy dolog nagyobb felbontású vizsgálata előbb-utóbb azt eredményezi, hogy maga a vizsgált dolog mintegy elillan, jelen van más vizsgálódási területeken is. Pl. újabban a tudósok górcső alá vettek több halfajt is, hogy alaposabban megvizsgálják azok különböző lelőhelyekről begyűjtött példányait. Egy konkrét estben egy több évtizede leírt razbóra-faj sok példányát részletesebb vizsgálatoknak vették alá. Ez a részletesebb vizsgálat annyi apró eltérést tárt fel, hogy a halbiológusok megszüntették az eredetileg megvizsgált fajt és helyette 10 új fajt írtak le, és ezekbe sorolták a „régi” faj változatait. A még részletesebb vizsgálódás egy idő után valószínűleg ezeknek az új fajoknak a létezését is kétségbe vonná, mert más szempontok figyelembevételével ezek a most még új fajok is több újabb fajra oszthatóak… Ugye, látjuk, hogy lényegében ez a folyamat játszódott le az atom részletesebb vizsgálatánál is, egyre „mélyebbre” haladva előbb-utóbb már nem találták a tudósok azt, amit elkezdtek vizsgálni!

A materializmus, mint a körülöttünk lévő fizikai világ megismerésének az egyik általános módszere, csak arra használandó, amire ez a lehetőség a Teremtésben elő volt készítve a számunkra: a kézzel fogható anyagi világ törvényszerűségeinek az alapos megfigyelésére. Erre jó is volt, mert az ipari forradalom, a mechanikai eszközök feltalálása és a gyakorlati alkalmazásuk jórészt a fizikai világ törvényszerűségeinek az alapos megismerése miatt vált lehetővé. A materializmus, mint a jelenségek megfigyelésének egy speciális szempont-rendszere, egy eszköz az emberiség számára a teremtett világ anyagi részeinek és az azokhoz kötődő jelenségek alapos tanulmányozására egy adott korban és egy adott fejlettségi szinten. Voltaképpen maga a „materializmus” is egy speciális része a teremtett világnak. Az a baj, ha a rész nem tudja, hogy mi a helye és a szerepe, és emiatt elkezdi irányítani az Egészt, vagyis, ha a rész azt hiszi magáról, hogy ő az Egész!

Az elmúlt néhány száz évben ez történt, a materializmus átvette az irányítást az emberi élet szinte minden területén, kizárólagosnak és örökérvényűnek vélte a saját megállapításait! Hogyan történhetett ez, vajon mit értett félre az emberiség?

Az emberiség létezésének az időtartományában a materializmus viszonylag későn bukkant fel, alig néhány száz éve. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ami később jelenik meg, az fejlettebb is és meg is haladja az előző formákat. Ez talán egy nagy tévedés! Ami később jelenik meg a Teremtés kibontakozásában, az nem feltétlenül fejlettebb, hanem az is lehetséges, hogy ennek a későbbi jelenségnek csak most van itt az ideje, mert most jelent alkalmas eszközt az embernek a Teremtés kibontakozása során speciális ismeretek megszerzésére!

A Világmindenség megértésére azért sem alkalmas a materializmus, mert nem tesz fel lényeges kérdéseket, és ezért nem léphet a „teremtett világ” nézőpont-rendszer helyébe. Az Ősrobbanás kapcsán pl. nem teszi fel azt a kérdést, hogy honnan volt az, ami felrobbant, vagy azt, hogy honnan származtak azok a törvények, amik mentén az anyag elkezdett rendeződni, aminek a következtében itt és most mi létezünk…

Ha a materializmus nem gondolná magát a legfejlettebbnek és a legtökéletesebbnek, akkor „eszébe jutna” néhány ősi tanítás, pl. Hermész Triszmegisztosz művei, amiben arról tanít, hogy a Világmindenségben minden egylényegű (vagyis analógiás működésű). Ha a fiatal materializmus a fiatalokra jellemző hevességgel és átgondolatlansággal nem „törölte volna el végleg a múltat”, akkor lenne sejtése arról, hogy honnan származhat az, ami az ősrobbanáskor felrobbant… Ebben az esetben rögtön arra gondolhatna pl., hogy egy tölgyfa is egy magból jön létre. Ez a mag picike, de magában hordoz minden információt ahhoz, hogy megfelelő helyen és időben egy teljes tölgyfa fejlődjön ki belőle… A magot is a tölgyfák előző generációjának egy példánya fejlesztette ki és hagyta hátra abból a célból, hogy ez Életnek ez formája (egy új tölgyfa) újból végigjárhassa a saját kiteljesedését, de most egy kissé más körülmények és más kihívások között. Amikor a körülmények kedvezővé válnak és a mag „felébred”, szinte robbanásszerűen kel ki az új növény… Gondolkodás nélkül fejlődik és növekedik. Az életének az első, rövidebb időszakában sokkal nagyobb horderejű változások zajlanak le, mint a későbbi időszakban, és ezeknek a változásoknak a szabályai is benne voltak a magban… Az ember azonban nem látja a kikelés előtt álló magot, mert az az emberi érzékszervek által át nem pásztázható„sötét anyagban”, a talajban van… Létezhet az, hogy a Világmindenségben csak egyetlen ősrobbanás legyen? Sem előtte, sem utána nincs semmi? Aligha…

Azt javasoljuk, hogy mostantól mindössze úgy tekintsünk a materializmusra, mint a Teremtett világ megismerésének egy speciális eszközére, ami megfelelő időben segítség lehetett az ember számára a világ megismerésére!

Ma azonban már minden szempontból az emberiség fejlődését gátló nézőponttá vált, ezért ideje beszüntetnünk a használatát, vagyis kapcsoljuk ki ezt az eszközünket és tegyük az emberiség virtuális múzeumába vagy eszköztárába, és ott őrizzük! Hisszük, hogy ha minél előbb és minél többen így teszünk, akkor kiiktathatunk egy olyan gátló tényezőt, ami jelenleg még nagyban akadályozza az emberiség összefogását egy Új Aranykor megteremtése céljából!

(Egy kis ráadás: a szerző néhány éve jelen volt az ELTÉ-n egy délutáni nyilvános beszélgetésen, ahol hozzászólásra jelentkezett. Azt gondolta, mivel tudományegyetemen van, a hozzászólását „minden tudományok atyjára”, Hermész Triszmegisztoszra hivatkozva teszi meg, így akarva megindokolni a mondanivalójának az igazát. A legnagyobb megdöbbenésére a vitavezető a harmadik mondata után ezekkel a szavakkal vonta meg a szót: „Álljunk meg! Ez egy tudományegyetem, itt ne beszéljünk össze-vissza!”  -így aztán a szerző el sem mondhatta a véleményét az adott témáról. Hát, itt tartunk most. Vagy mégsem ez a jellemző?)

Tatabánya, 2018.szeptember 10.

Pataki Antal

Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.