a körkereSt

Gondolatok a szerves társadalomról

A körkereszt

A körkereszt az egyik legősibb szimbólum és szerintünk az egyik legkifejezőbb is a teremtett világ felépítésére és működésére vonatkozóan, ezért választottuk a „szerves társadalom” világkép jelképévé (vagy inkább nem is „választottuk”, hanem felismertük, hogy a körkereszt a szerves egységet jelképezi.)

A mi értelmezésünk szerint ez a körkereszt jelentése:
A kör maga a Teremtett világ. Ennek a mértéke állandóan változik, hiszen ha nagyobb sugarú kört rajzolunk, nagyobb területet foglal magába a kör önmagába záródó köríve. Ez arra utal, hogy a Teremtés folyamatának nincs vége, hiszen a kör középpontjából húzott félegyenes a másik irányban végtelen, így elméletileg végtelen sugarú kör is lehetséges, az azonban már végtelen sok mindent magában foglal. Talán így kell értelmezni a „végtelen” fogalmát, a spiritualitásban inkább csak mint lehetőséget, és valószínűleg ezért nem tudjuk könnyen felfogni a három dimenziós, anyagközpontú és elemző logikánkkal. A körkereszt azt sugallja, hogy a Teremtés lehetőségei a végtelenek, és nem maga a Teremtés pillanatnyi állapota az!

Ugyanakkor a kör középpontja nem csak azért döntő, mert onnan indul ki „az éppen aktuális méretű kör megrajzolása”, vagy spirituális értelemben a középpontban álló entitás pillanatnyi tudatossági szintjétől függő lehetőségek külső határa, hanem azért is, mert az egymást metsző, keresztet formázó vonalak is onnan indulnak ki, sőt, a metszéspontjuk egybeesik a kör középpontjával.
A mi véleményünk szerint a körbe rajzolt kereszt a teremtett világ felfedezését, megtapasztalását, vagyis a „belakását” szimbolizálja. Ahogyan egy tervrajz megrajzolója sem képes megtapasztalni, hogy pusztán a tervrajz alapján milyen lehet élni az általa megtervezett épületben, vagy azt, hogy az hogyan működik, ugyanúgy az entitások is csak „sejtik”, hogy milyen lehet az általuk elképzelt/megteremtett világ, ugyanis csak a pillanatnyi tudatossági szintjük szerinti lehetőségeket képesek a látókörükbe emelni. Pontosan ezért állítja minden spirituális tanítás azt, hogy a TAPASZTALÁS a legfontosabb, egyrészt a teremtésünk megismerése, másrészt a tapasztalások általi továbbfejlődésünk céljából.

Azt is tudatosítanunk kell, hogy a legújabb kutatási eredmények szerint a Világmindenség holografikus felépítésű, ami igazolja azt a hermetikus tanítást, hogy „amilyen nagyban, olyan kicsiben; amilyen lent, olyan fent, stb”. Ez nem csak azt jelenti, hogy lényegileg ugyanúgy működik minden, hanem azt is, hogy a legkisebb rész is magában hordozza a legnagyobb részt, vagyis annak a jellemzőit is! Így tehát az „entitás” fogalom, amit a tudatossággal rendelkező létezőkre szokás használni, magában foglalja magát a Forrást is, hiszen a fenti jellemzők miatt az adott pillanatban ő is csak a saját tudatossági szintje szerinti Mindenséget tud „elképzelni”, de ő is fejlődik, és így a teremtése is állandóan tágul. A holografikus felépítés szerint pedig az ember is, akinek a tudatossága is és a fizikaisága is a Forrás szerves része, ugyanazokkal a képességekkel rendelkezik, mint a Forrás, a lehetőségei pedig neki is a pillanatnyi tudatosságával vannak összhangban.

„Az Atya bennem van, és én az Atyában vagyok.” Ismerős?

Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.